Kötetindító - Mentségek közt

Az időzítés nem is lehetne jobb: a Vigilia friss száma épp most hozta le azt a versemet, amely a tegnap először kézbe vett Kő és árnyék c. kötetemet nyitja. Az újraolvasás arról győzött meg, nem véletlenül került a gyűjtemény élére. Mintha valamiféle összegzése lenne az elmúlt évtizedek alatt kialakult életérzésemnek. Külön figyelmetekbe ajánlom a ravaszul elhelyezett rímeket.

Balla D. Károly

MENTSÉGEK KÖZT

Találhatsz érvet, mentséget a mára,
a múltad úgyis feltolul. Hiába
tennél szert egy fenséges hazára,
mi érdem fenn, az kárhozat alul.

Találhatsz érvet, mentheted a vétket,
hiába áll melléd a Lord: „Erényed
bűnön hízik, erről szól a végzet.” –
s nem engedi, hogy tényeid sorold.

Találhatsz érvet, mentséget erényre,
ha fáradt vágyad csendre int. A lényeg
ennyi csak: az ájtatos beléndek,
hogy üdvözülj, már nyújtja mérgeit.

Találhatsz érvet, enyhítőt a bajra,
de önmagadtól óv, ki véd. És hadba
száll a bárgyú jóság szent haragja,
hogy omló mennyet illesszen föléd.

---