Integrálódni - de mibe?

„A szakmai körök és a közönség egyik része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.” - A fenti problémát éppen 10 évvel ezelőtt vetettem fel s indítottam vele internetes eseményt.

Az előkészületek 2002 novemberében és decemberében folytak, az internetes konferenciára pedig számos jeles alkotó, kritikus, irodalomtörténész részvételével 2003 januárjában került sor. Az esemény az UngParty akkori alrendszerének, a Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalonnak az erre a célra kialakított (de utólag kevéssé alkalmasnak látszó) webfelületén zajlott. Az évforduló alkalmából (és az akkori webhely elavultsága okán) határoztam el, hogy  felújítom a konferencia anyagát. Egyelőre csak az esemény leírása, a témafelvetés, a vitaindító és az első előadás szövege került fel – de olvasmánynak egyelőre ez is elég, aztán a napokban sorra felkerül a többi is.

Beleolvasva az írásokba azt gondolom, hogy tíz év elteltével sem időszerűtlenek a korbejárt problémák és nem tanulság nélküliek az akkor tett megállapítások. A tíz éve keletkezett szövegek olvastán ki-ki eldöntheti, mi az, ami változott, és mi maradt érintetlen. Érdemes azt is számba venni, hogy amiben változás történt, az javára szolgált-e az irodalomnak.

• Vízumköteles irodalom (téma-felvetés)
• Kántor Lajos: Lehetünk-e egyenlők?
• Fekete J. József: „Riszálás megy az irodalmi focipályán”

Hadd idézzem itt kedvcsinálónak FJJ előadásának nyitó gondolatát:

Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült. Ennek a lélektani axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körülmények közepette való fejlődését, eleve megkérdőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölmérése, értékelése, helyes-e az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérült-e az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen értékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsi-etikai, etikai-szociális, vagy esztétikai-retorikai ismérvek alapján ítélnek egyfelől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként éli meg?

---

kinyomtatom!

oldal tetejére