Honlap: Kovács Vilmos
Arra gondoltam, hogy webrendszeremben illene lennie egy honlapnak, amely Kovács Vilmos életét és munkásságát mutatja be. Érthető módon és okokból az én viszonyom mindahhoz, ami kárpátaljai magyar irodalmunk legnagyobb hatású alkotóját övezi, meglehetősen ellentmondásos (apai ellenpélda), épp ezért esszében, publicisztikában, tanulmányban eddig nem tudtam pontosan megfogalmazni, mit jelent számomra Kovács Vilmos. Nekem egy egész regény kellett erről írnom (Szembesülés), amely azonban többszörös áttételei miatt kulcsregény-jellege ellenére is inkább csak szépírói megközelítés. Ezen az új honlapon sem kívántam túl személyes összegzést készíteni, inkább a tárgyilagosnak szánt kis bevezető mellé összeszedtem a fontosabbnak gondolt (főleg életrajzi) szövegek néhányát.
Kovács Vilmos (1927-1977) költő, író, a huszadik századi kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alakja. Hatása a régió irodalmi fejlődésére mindmáig érezhető, évtizedeken keresztül az itt élő szerzők őhozzá viszonyították (vagy ő ellenében határozták meg) teljesítményüket, művészeti felfogásukat, nemzeti elkötelezettségüket, morális és politikai magatartásukat. Sokan, főleg Magyarországon, kizárólag a Holnap és élünk c. regénye alapján ismerik nevét, egyrészt azért, mert azt a művet a magyarországi kritika a kárpátaljai magyarság sorsregényeként definiálta, másrészt azért, mert könyve már a kiadói előkészületek során éles vitákat és indulatokat váltott ki, majd nem sokkal megjelenése után a szovjet hatóságok kivonták a forgalomból. Kovács Vilmos a regényében kimondott vagy érintett kényes kérdések miatt, továbbá a védelme alatt szerveződött, fiatalokból álló irodalmi csoportosulás tevékenysége miatt, illetve a magyar irodalomról (és a kárpátaljai magyarság jogsérelmeit is érintő), Magyarországon megjelent (társszerzőként jegyzett) tanulmánya, továbbá az általa is jegyzett, a szovjet legfelsőbb vezetéshez intézett beadványok miatt (ezekben a kárpátaljai magyarság nemzetiségi igényeit fogalmazta meg) számos ideológiai bírálat érte a szovjet kultúrpolitika részéről, mígnem az irodalom perifériájára szorították és egzisztenciálisan ellehetetlenítették. Nem publikálhatott, évekig nyelvi-őstörténeti kutatásokkal foglalkozott. Egészsége megromolván döntött úgy, hogy Magyarországra költözik. Mire erre sor került, betegsége elhatalmasodott rajta és nem sokkal Budapestre érkezése után - mindössze ötven évesen - meghalt. Mindezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy alakja és életműve szimbolikussá vált és írói teljesítményének értékelésében a művészeti, esztétikai szempontok mellett (és gyakran előtt) sokat nyomot a latban a magyar nemzeti ügy melletti kiállása, igazságmondása és a hatalom részéről történt meghurcoltatása.
A honlap elérhető ezen a címen:
Lapszám:
2014.12