A menekülő sakkozók
a) Megver, és abban a pillanatban, ahogy beadta a mattot, kilép a virtuális szobából - fel sem merülhet a visszavágó lehetősége - persze gratulálni sem tudok. b) Veszít, és ahogy bemattolom, azonnal kilép, nem kér visszavágót és nem várja meg, hogy én ajánljam fel. c) Vesztésre áll és ahogy felismeri, nem kerülheti el a vereséget - kilép. Nem feladja a partit, hanem elhagyja. Ezek a főbb variációk mostanában.
Hét-nyolc esztendeje játszom rendszeresen online partikat a www.sakk.hu oldalán. Ez idő alatt elég sok változást vettem észre a játékosok viselkedésében. Átalakultak az udvariassági szokások és a játékmodor is. Néhány évvel ezelőtt általános gyakorlatnak számított, hogy a játékosok köszöntek egymásnak, gyakran jó játékot is kívántak, és a végén a vesztes gratulált a győztesnek (a parti alatt mód van csettelésre). Azt a szabályt ugyan kevesen követték, hogy mindig a kihívónak illik először köszönnie, a végén pedig a győztesnek illik elsőként megköszönnie a partit – de úgy általában azért elmondható, az udvariassági minimumnak a legtöbben eleget tettek.
Igaz, volt azért anyázás is. De talán több a jóízű élcelődés. Mostanára azonban gyakorlatilag megszűnt a kommunikálás. A legtöbb partnerem soha nem köszön előre és gyakran az én üdvözlésemet sem fogadja (akár kihívó, akár én hívtam ki). Persze szép számmal vannak kivételek, a néma játékosok száma mégis látványosan nagyobb lett a néhány évvel korábbinál.
A másik változás, hogy azelőtt a legtöbbekkel több partiból álló hosszú sorozatokat lehetett játszani, vagy ha azt nem is, egy visszavágóra majd mindig sor kerülhetett. Most szinte senki nem ad és senki nem kér visszavágót! A győző a matt pillanatában azonnal kilép, nekem az az érzésem, mintha sokan ezt kaján megelégedettséggel, kárörvendő fölényességgel tennék. Ez nem elegáns dolog, a revans lehetőségét illik megadni, főleg ha világossal győzött az illető. De nem! Az emberi gyarlóság felől nézve valahol mégis érthető ez a köszönés nélküli fogd a pénzt és fuss magatartás (pénzről persze itt nincs szó, csak a kapott pontszám az, amivel elfuthat a nyertes) – ám ennél érdekesebb, hogy a vesztes se kívánja a visszavágás lehetőségét. Számos partnerem már a matthelyzetben kilép: nem feladja a partit (erre van külön gomb), hanem egyszerűen kilép a partiból. Ilyenkor persze technikai győzelmet arat a bennmaradó, pontot nyer – de a vesztes az idő előtti távozással mintha kicsit megfosztaná játékostársát a győzelem örömétől. Talán épp ez a szándéka legtöbbeknek. Mások megvárják a mattot, de azonnal távoznak, nem kérnek visszavágót és nem várják meg, hogy a győztes felajánlja, az se, hogy megköszönje a játékot. Én ebben is érzek kis rosszindulatot, mintha kicsit ennek is felborítom a táblát, itt hagylak, te gazember kicsengése lenne, mintha a gyors távozással azt sugallná: nem fogadja el a vereséget, nem gratulál és nem tart igényt a köszönetemre.
Így sakkozom mostanában: partnerenként egyetlen szótlan partira számítva.