Kalapom-pom-pom

Bátyám és Csönge együtt érkezett Ungvárra a hét elején. Nem először történik így, ha lehet, Csönge szívesen igazítja jövetelét a nagybátyja programjához, aki lakhelyéről, Bajáról indul, s ilyenkor kicsit kerül Cegléd felé, hogy felvegye őt a vonatállomáson, ahova a Nyugatiból érkezik. Így aztán számunkra, állandó ungvári lakosok számára dupla az öröm. Meg is ünnepeltük egy fergeteges halászlével.

Bátyám most csak pár napig volt itt, ma utazott haza, Csönge még marad valameddig. És nem csupán azért, hogy újra beszabaduljon a családi gardróbba, ahol csuda dolgokra bukkanhat az ember. Például az én érettségizős öltönyömre, valamint – és leginkább – nagyapai és nagyanyai darabok sokaságára, csupa olyan relikviákra, amelyek a kegyeleti megőrzés állapotában várják csöndes szertefoszlásukat. Mielőtt ez bekövetkezne, örömükre most akadt valaki, aki magára öltötte  néhányukat, s hogy az alkalomnak kellő súlya legyen, még a fényképezőgépét is magára kattintotta.

---