Jeles művész volt az egyik beszélgetős műsor vendége a tévében. Külön készültünk rá, talán a személyes ismeretség okán is, illetve azért, mert szeretjük a munkáit, Éva a blogját is rendszeresen olvassa, én meg a művészete előtti mély főhajtás mellett a politikai kiállását is szimpatikusnak és fontosnak gondolom. Tovább

A képvers műfaja nagyjából azóta izgat, hogy kölyök koromban Radnóti műfordításai között először láttam meg Apollianire A megsebzett galamb és a szökőkút c. kalligrammáját. Tétova kísérleteket már kezdő verselőként is tettem arra, hogy a betűket, szavakat és a szöveg egészét látvánnyá komponáljam, de ahogy maguk a versek, úgy a vizuális élmény is igencsak gyöngécskére sikerült. Tovább

Tudom, hogy nyájas olvasóim meghatódottan és rajongva szeretik honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, bézs, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Tovább

Egyetlen olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot parancsoló fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget egyszerre képes ekkora intenzitással megjeleníteni. A Baalbek lenyűgöz monumentalitásával: erőt demonstrál, isteni magasztosságot mutat, kozmikus hatalmat gyakorol felettünk – vakít és perzsel, szinte megsemmisít fényével és erejével. Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi, hanem elvárja, kiprovokálja, hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba kerülj vele, hogy személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon. Tovább

Helyeslő hümmögések közepette olvastam a hírt a HVG-Online-on: egy bankár 100 Picasso-grafikát ajándékozott a British Museumnak. Értesülésemet rögvest meg is osztottam frissen nyitott tallózó oldalamon, és csak miközben gyönyörködtem a mester kubista nő-alakjában, amellyel a HVG illusztrálta a hírt, aközben döbbentem rá, hogy ennek a képnek semmi köze a cikkhez. Tovább

Balla Csönge plakátja
Tovább

Egy dizájn-oldalon belebotlottam ebbe az állítólag 1965-ben készült képbe képbe, és eszembe jutott, hogy egyszer már írtam arról, Piet Mondrian (1872-1944) motívumai mennyire kommercializálódtak. Kisebb fajta gyűjteményt is összeállítottam, itt alább most közreadom, néhány továbbival megtoldva. Tovább

Egy emlékezetes performansz hiteles kronológiája: közvetítés percről percre. Markovits Teodóra posztmodern bűvészinas helyszíni tudósítása Balla D. Károly A SEMMI APOTEÓZISA című performanszáról az ungvári Archipenko teremből 2007. február 27-28-án. Az előadás részletes programja és tartalmi kivonata »itt olvasható. De lássuk, mit tapasztalt az, aki jelen volt az Archipenkóban: Tovább

Volt nekem 2007-ben egy blog-performanszom. Most, hogy előkerültek a heideggeri Semmit értelmező régi jegyzeteim (lásd), újra felidőződtek bennem a Semmi megragadására tett kísérletek, ezért úgy gondoltam, azok számára, akik néhány éve még nem voltak rendszeres olvasóim, itt, webmagazinomban felelevenítem az akkori prezentációt. (A szöveg egyes linkje korábbi fő blogomba vezetnek.) Tovább

A művészet mibenlétét nem könnyű meghatározni. Az egyik lehetséges definíció szerint művészet az, amit annak tartanak. Ezt így gondolhatták az angol művészi akadémia kurátorai is. Történt, hogy David Hensel brit képzőművész 2006-ban a képen látható szobrát beküldte egy kiállításra. Ám szállítás közben a fej elvált a talapzattól. A Royal Academy of Arts zsűrije úgy értelmezte, hogy a művész két külön alkotást nyújtott be. A fejet kizsűrizték, a kő posztamens a csont alakú kis támasztékkal azonban elnyerte a tetszésüket, így a bemutatandó művek közé sorolták. Ez a látvány fogadta magát a szobrászt is, amikor belépett a kiállítóterembe: Tovább