Ennek az interjúnak a válaszait kórházba kerülésem előtt írtam meg 2019 májusában. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. De erre a véglegesítésre több mint egy hónapot kellett várnia a litera.hu online portálnak, ahol aztán június végén meg is jelent. Azt hiszem, ez a leghosszabb és talán legméjebbre hatóló interjú, amit valaha adtam. Több helyen éritek kényes témákat, akad ojasmi, amivel kapcsolatban most fogalmaztam meg először ijen pontosan és aprólékosan a véleményemet. Ijen téma például az apámhoz való viszonyom és az irodalom szerepéről vallott nézeteim változása: lényegében kétszer tettem meg ugyanazt az utat: a magyarság ügyeiből kimaradni szándékozó reménybeli fizikusként előbb „megtértem” az irodalmi magyarságszolgálat  szentéjébe, majd fokozatosan kihátráltam a sorsfelpanaszolás oltára alól és megtagadtam mind azt a fajta közszolgálati literatúrát, mind azt a fajta kisebbségi magyarsággyakorlást, amej, úgy éreztem, irodalmunk megújulásának akadájává vált. Tovább

Falra írt versek... Vajon többet érnek, mint a falra hányt borsó? - Új akcióm keretében olyan képeket közlök a bdk.blog.hu bázisblogomban, amelyeken verseim (főleg haikuk) vagy versrészleteim FALRA ÍRVA olvashatók. Mi tagadás: az üres tűzfalak vagy más üres felszínek már csak puszta létükkel is szinte provokálják a költőembert, hogy szellemi termékével ékesítse a kihasználatlan felületeket. A sorozat első darabjai után az akció új fordulatot fog venni, ezt majd ungparty.net/blog/ főblogomban hirdetem meg 2015 január elején. Később talán a versek mellett aforizmáim is sorra kerülhetnek, ezek némelyike igencsak alkalmas arra, hogy falvédőszövegként szolgáljon. Tovább

Valaha kollektív blogolás színtere volt: meghívtam pár kollégát, hogy érdekességeiket itt publikálják. Blogarléc - Magasra tettük címen ment egy ideig. Aztán nekem lett ajánlóblogom, de elhanyagoltam, pedig optimalizált honlap volt. Most felújítottam és nagyon különleges zenéket és művészeti érdekességeket ajánlok benne olvasóimnak. Legutóbb Chagallt és Ligetit... Tovább

A dolog azzal kezdődött, hogy a magát a legendás szovjet űrhajósnő után Tereskovának keresztelő Nagy Kriszta baráti körben nézte 2014-es országgyűlési választások eredményhirdetését a televízióban és amikor kihirdették annak eredményét, e szavkra fakad: "Bassza meg, gyerekek, nincs mese, Orbán Viktor képeket kell festeni". Akkor még nem tudta, hogy mekkora nagy szerelem lesz belőle :). Tovább

Fotók százait, de inkább ezreit találhatja meg és nézheti végig, aki a Kijevben élő fotós, Ruszlan Lobanov nevére rákeres. Persze a nevét ajánlatos inkább ukrán verzióban - Руслан Лобанов - vagy angol helyesírással - Ruslan Lobanov - beütni a Google képkeresőjébe - akkor viszont ömlenek a pucér nők minden mennyiségben. Művészfotók – vágnám rá az egyszerűség kedvéért... Tovább

Az első fordulóban készített pályamunkájával Csönge az el első tíz között végzett. Az a tervezet se volt semmi, nemcsak hogy sikert ért el vele, hanem mint innovatív produktum is figyelemre méltó: kaparós boros címkét tudtommal más még nem talált ki... Ezzel jutott a második fordulóba. Azt pedig megnyerte. Ezúttal sem kímélte meg a fogyasztókat az interaktivitástól: kitépős, perforált címkét tervezett. Fő a kreativitás!
Tovább

Korábban egy 1931-ben keletkezett szovjet erotikus ábácét mutatott be a Vipera Nyúz sokak örömére, nemrégiben frissebb vizuális anyaggal, a posztszovjet világról kritikus képet festő Vaszil Sulzsenko (Василий Владимирович Шульженко) festményeivel igyekezett elnyerni olvasói tetszését. Az 1949-ben született moszkvai művész stílusát groteszk realizmusként említik a források. Kétségtelen, hogy képei a mai orosz valóságot nem a fényes oldaláról közelítik meg. Tovább

A Szovjetunióban nincsen szex - mondta egyszer valami nemzetközi találkozón az öntudatos szovjet küldött, amikor a nyugati újságírók a szovjet emberek szexuális szokásairól érdeklődtek. A köztudottan prűd (de velejéig álszent) szovjet propaganda a szerelemmel és a házassággal szemben a "csak" szexet a burzsoá dekadencia termékének deklarálta. Így aztán a pártfelügyelet alatt álló nyilvánosságból teljességgel kiszorult az erotika (és pláne pornográfia) - ám ez a tiltott gyümölcs iránt alaposan felfokozta az érdeklődést. Köztudott, hogy kacsingatós-pucérnős pénztárcákkal és vetkőzőnős golyóstollakkal minden államhivatalnokot meg lehetett vesztegetni a brezsnyevi időkben. Tovább

Jeles művész volt az egyik beszélgetős műsor vendége a tévében. Külön készültünk rá, talán a személyes ismeretség okán is, illetve azért, mert szeretjük a munkáit, Éva a blogját is rendszeresen olvassa, én meg a művészete előtti mély főhajtás mellett a politikai kiállását is szimpatikusnak és fontosnak gondolom. Tovább

A képvers műfaja nagyjából azóta izgat, hogy kölyök koromban Radnóti műfordításai között először láttam meg Apollianire A megsebzett galamb és a szökőkút c. kalligrammáját. Tétova kísérleteket már kezdő verselőként is tettem arra, hogy a betűket, szavakat és a szöveg egészét látvánnyá komponáljam, de ahogy maguk a versek, úgy a vizuális élmény is igencsak gyöngécskére sikerült. Tovább

Tudom, hogy nyájas olvasóim meghatódottan és rajongva szeretik honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, bézs, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Tovább

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Tovább

Egyetlen olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot parancsoló fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget egyszerre képes ekkora intenzitással megjeleníteni. A Baalbek lenyűgöz monumentalitásával: erőt demonstrál, isteni magasztosságot mutat, kozmikus hatalmat gyakorol felettünk – vakít és perzsel, szinte megsemmisít fényével és erejével. Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi, hanem elvárja, kiprovokálja, hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba kerülj vele, hogy személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon. Tovább

Helyeslő hümmögések közepette olvastam a hírt a HVG-Online-on: egy bankár 100 Picasso-grafikát ajándékozott a British Museumnak. Értesülésemet rögvest meg is osztottam frissen nyitott tallózó oldalamon, és csak miközben gyönyörködtem a mester kubista nő-alakjában, amellyel a HVG illusztrálta a hírt, aközben döbbentem rá, hogy ennek a képnek semmi köze a cikkhez. Tovább

Balla Csönge plakátja
Tovább

Egy dizájn-oldalon belebotlottam ebbe az állítólag 1965-ben készült képbe képbe, és eszembe jutott, hogy egyszer már írtam arról, Piet Mondrian (1872-1944) motívumai mennyire kommercializálódtak. Kisebb fajta gyűjteményt is összeállítottam, itt alább most közreadom, néhány továbbival megtoldva. Tovább

Egy emlékezetes performansz hiteles kronológiája: közvetítés percről percre. Markovits Teodóra posztmodern bűvészinas helyszíni tudósítása Balla D. Károly A SEMMI APOTEÓZISA című performanszáról az ungvári Archipenko teremből 2007. február 27-28-án. Az előadás részletes programja és tartalmi kivonata »itt olvasható. De lássuk, mit tapasztalt az, aki jelen volt az Archipenkóban: Tovább

Volt nekem 2007-ben egy blog-performanszom. Most, hogy előkerültek a heideggeri Semmit értelmező régi jegyzeteim (lásd), újra felidőződtek bennem a Semmi megragadására tett kísérletek, ezért úgy gondoltam, azok számára, akik néhány éve még nem voltak rendszeres olvasóim, itt, webmagazinomban felelevenítem az akkori prezentációt. (A szöveg egyes linkje korábbi fő blogomba vezetnek.) Tovább

Ha ritkán is, de néha még készítek képverset. A felkérés ezúttal egy szó-szobor megalkotására szólt. Fellini-betűszobrom a Spanyolnátha folyóirat 2011. évi nyári számában megnyitott virtuális panoptikumban kapott méltó elhelyezést. Tovább

Tovább

A magam szerény módján minden évben megemlékszem valahogy a költészet napjáról. Régebben komolyabb „társadalmi események” is kötődtek hozzá. Az 1980-as években a József Attila Irodalmi Stúdió igyekezett névadója születési évfordulóján valamilyen eseménnyel és/vagy újságbéli versösszeállítással emlékezni, a formáció társelnökeként nekem ebben általában kezdeményezői és lebonyolítói szerep jutott. Tovább

A művészet mibenlétét nem könnyű meghatározni. Az egyik lehetséges definíció szerint művészet az, amit annak tartanak. Ezt így gondolhatták az angol művészi akadémia kurátorai is. Történt, hogy David Hensel brit képzőművész 2006-ban a képen látható szobrát beküldte egy kiállításra. Ám szállítás közben a fej elvált a talapzattól. A Royal Academy of Arts zsűrije úgy értelmezte, hogy a művész két külön alkotást nyújtott be. A fejet kizsűrizték, a kő posztamens a csont alakú kis támasztékkal azonban elnyerte a tetszésüket, így a bemutatandó művek közé sorolták. Ez a látvány fogadta magát a szobrászt is, amikor belépett a kiállítóterembe: Tovább