|
|
Soha ilyen szép és gazdag nem volt a
magyar nyelv, mint most, ugyanakkor a magyar nyelv bajban van, mint
általában minden nyelv – mondta Schmitt Pál köztársasági elnök Széphalmon, az első anyanyelvi juniálison.
Tovább...
|
Egy félig-meddig elfelejtett versemet keresve
lapoztam fel épp húsz évvel ezelőtt megjelent kötetemet. Számos formai
érdekességet találtam benne: költői indulásom avantgárd-beütésű
kísérletei.
Tovább...
|
|
|
Nemrégiben egy friss internetes lelet okán idéztem fel
csaknem elfelejtett versemet és keletkezése körülményeit. A szöveget
akkor, nem kis meglepetésemre, húsz évvel ezelőtti kötetemben sikerült
megtalálni.
Tovább...
|
Nehézen álltam meg vihogás nélkül, amikor megtudtam, hogy komoly nyelvész szakemberek a 2010-es év szavának azt választották, hogy vuvuzela, költői szavának pedig azt, hogy aranymálinkó.
Tovább...
|
Úgy tűnik, azzal a kis élcemmel, hogy Nemzeti Holdfogyatkozást hirdettem a Kárpát-medencében, nem is túloztam sokat, ugyanis egyik portálunk kárpátaljai eseményként tette közzé
a Hold elsötétedéséről szóló hírt…
Tovább...
|
Köves Krisztián Károly 2010-es filmje jófajta
pszichothrillernek indul, de a történet fokozatosan felszámolja saját
műfaji kereteit. Miközben igényes, művészfilmbe illő képi elemek uralják
a látványt, aközben komikus és abszurd elemek épülnek a történetbe, ami
még nem lenne baj, de jönnek sorra a sablonmegoldások is.
Tovább...
|
Úgy tűnik, az olvasók egyáltalán nem tartják semlegesnek országos közéleti lapunkat. Legalábbis ezt mutatja a lezárult az a szavazás,
amelyet azért indítottam, hogy választ kapjak arra, olvasóim szerint milyen orientációjú a KISZó.
Tovább...
|
2011.
június 23-26 között négy napos kulturális zarándoklatot szervez az
ezerarcú Kárpátaljára a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, amelynek fő
állomása Munkács, ahol is gazdag programmal várják az érdeklődőket. Az alább Pröhle Gergely ezzel kapcsolatos írásából idézek:
Tovább...
|
Balla D. Károly
A ló
Pányvára fogott lelkiismerettel megtanultam a körök mértanát. Karó és kötél soha fel nem menthet, vén Püthagorász szab rám rabruhát.
Magam körül már mindent lelegeltem, csak forró port rúg felsebzett patám; elérnem füvek frissét lehetetlen - kimért sorsom ez: átlátszó karám.
Sörényem hullik, csillagom is szűköl: ki oldja hát meg pányvakötelem? - …És egyre szűkül az amúgy is szűk kör, karómra lassan rátekeredem.
|
Este, nyáron
Bozótot borzol, rebben baglyok násza, haláltusában kényelem henyél, cserép reped a szertefoszló lázban és égre nyílik minden szemfedél.
A jégverésben körbe-körbe járna a szél, ha ágya nem lenne kemény, de szégyenül a senkije sincs árva, és arcot ölt a gyom a rét egén.
Az esti kertben lámpa imbolyog, gazok közében elvegyül a lényeg. Tündérek várnak olcsó sarkokon,
dalolnak már a falra nőtt penészek. Torkot szorít egy kéjre szomjas inda - szögekre tér a gyáva hit fakírja.
|
Biztos vélemény
Szemedben fény, de arcod cserzett, sárga: nincs férfipír az élet túlfelén. Már elkerül a szűzleány fohásza, mert lázat tilt a biztos vélemény.
De húr szakad, s a túlfeszített nyárba hasít a vágy, vadászó vércse-kéj. Kit elbutít a dőlt hitek dagálya, megtérni jobb, ha kuplerájba tér.
Hát tépj zsinórt a tiltó köldökön, s légy önmagad e vemhes, forró tájban! Ne higgy a jósnak, hogyha rádköszön,
ne higgy a sasnak, hogyha bukni lát. Hisz ezer égő sebből vérző nyár van, s csak ősz hozza az elvetélt halált. |
|
|
|