|
|
Ajánló: A főhős apja otthoni műtermében ,,megélhetési" aktképeket fest fiatal
lányokról, közben halk zene szól, míg fia a tejüveg ajtó mögül
leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert
nyelven beszélget, melyen keresztül egy szorongó, a maga módján mégis
boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja
családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata
lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag
és mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal,
kibeszéletlenül maradt, ezért feloldhatatlan feszültségekkel.
Tovább...
|
Nem tudott kellemetlenebb hangot
elképzelni, mint azt a csattogást. Talán egy vergődő madár keltette
zajhoz hasonlított a leginkább, a szárnyak reménytelen csapódásaihoz. De
nem a kilátástalanság és nem is a vég nélküli ismétlődés tette
elviselhetetlenné, hanem az, hogy a zaj kettős jelleget öltött,
egyszerre volt a készülék felől érkező egyszerű mechanikus zörej és a
szekrény tetejére tett két hangszóróból érkező sztereó rezgés. A kettő
úgy erősítette egymást, hogy ha az egyik szabadon hagyta volna a lelket,
akkor a másik feltétlenül gúzsba kötötte.
Tovább...
|
|
|
Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott
egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben
beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját,
mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem
érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált
ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a
helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is
érdekelte többet.
Tovább...
|
Versem
az Opus 13. számában. „Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben
elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos
István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen kikötése,
hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni
kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon
variálhatóak voltak, így a fejezet H. Nagy Péter bevezetőszövege után
Ladik Katalin esszéjét, Balla D. Károly, Barak László, Kemenes Génfi
László, Németh Zoltán, Papp Tibor, Szászi Zoltán és Telmah Cima verseit
tartalmazza.” ( forrás)
Tovább...
|
A félig nyitott ablakon karját kidugta
az aggodalom. Nem, egyáltalán nem azt akarta megállapítani – mármint az
aggodalom -, hogy esik-e az eső, erre nem volt szükség: a kövér cseppek
jól látható csíkokat húzva kötötték egybe az eget a földdel.
Tovább...
|
Könyvégetés közben szenvedett tűzhalált Balla D. Károly író. Az ismert
kárpátaljai alkotó afeletti örömében, hogy a legrangosabb magyar kiadó
gondozza új regényét,
úgy döntött, minden korábbi művét megsemmisíti.
Tovább...
|
A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő
költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám
verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány
versfordítással is elkészültem. Ezek közül 3 most megjelent
- a szerzőről és nemes missziójáról írt kis ismertetésemmel együtt. (Bázis blogomban a szerző meg is nézte az anyagot.)
Tovább...
|
Elvi szempontból A magyar genetikusan alattvaló mondat nem különbözik A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Kertész Ákos ballábas rúgását a magyar baloldal díszsorfalat állva hálószaggató öngóllá erősíti.
Tovább...
|
Föld az égre
a könnyű préda vére alvad így s a holt időre dőlnek így az árnyak mint lábnyomába lép a szép szelíd halál a körbe járó zord magánynak
a bűnök bűzét lassan felbugyogja a vétkezőkre váró lomha láp világra fordul így a holtak gyomra mikor az Isten veszti egyfiát
ahol a füst a dombot körbeéri ott gyilkot rejt a felgyújtott kacat mert gyászba így esik az új előtt a régi mikor a föld az égre felszakad
a végek hulló ága reszket így mikor elérik mind a sanda vádak mint lábnyomába lép a szép szelíd halál a körbe járó zord magánynak
|
Ébredetlenül
csak kis zavar, csak gyorsan múló zárlat elűzi mégis álmod reggelig mert dics vezérli egyre feljebb lázad s karámba térve roggyan meg a hit
miként lehetne fészked még e tájban ahol a bűnök éje megkísért s ahol a léha ünnepekben gyász van mert átok verte el a friss vetést
hogyan találnál könnyű oldozásra ha vér tolul a hajnal gyolcsain kis éhes férgek jönnek egyre-másra hideg nyomukban ott a sanda kín
csak tűnt zavar, csak gyorsan múló zárlat és mégis hosszan alszik el a fény – rosszarcú árnyak lakják be a tájat az eszmélések kínos reggelén
|
Erős halálon
a múlás émelygése fogja tested elindult már a büntető feléd a lelked, mint a tépett hajnal, feslett és érzed már a kárhozat szelét
vajon idáig várnod mért is kellett a baljós jelzés mért nem volt elég mikor a vétkek enyhülése helyett forró hitedbe mart a hűvös jég
azóta messze szállt a szép alázat s a fákra roskadt minden alkonyat csak csúszó férgek lakják már a házat ahol utolszor voltál önmagad
ahol utolszor érintett az Isten s levette rólad súlyos gyámkezét – azóta émely fog és kínod nincsen: erős halálon tart a gyönge lét
|
|
|
|