Egy „Írogatsz még?”-történet
Szakmai körökben szeretnek emlegetni ilyen történeteket. Szerintem már közhelyszámba megy a megállapítás,
miszerint a régen látott jóindulatú ismerős semmi mással nem tudja jobban
megsérteni az írót, mint a címben szereplő kérdéssel. Annyian számoltak be ilyesmiről, hogy lett is belőle
önironikus rovatcím a Literán… Tőlem talán most kérdeztek hasonlót.
Szó se róla, önérzetes író joggal
gondolhatja magáról, hogy ő nem írogat, hanem hatalmas odaadással írói
hivatásának él (különösen, mióta megtudta, hogy
az irodalom a nemzet szolgálója), alkot, teremt, esetleg
ír, ÍR,
ÍR
– no de hogy írogat??… Emlékszem, Horváth Anna beregszászi
keramikusművész is mennyire megsértődött vagy 30 éve, amikor a Stúdió c.
tv-műsor riportere, Petrányi Judit a műhelyébe lépve ezt kérdezte: „És
akkor itt tetszik babrálgatni?” – pedig Annában nem tengett túl az
önérzet, de ez neki is sok volt. Jóindulatú érdeklődéssel most valami
hasonló módon kíváncsiskodott az én régi ismerősöm. Svédországba vitte a
sorsa, ott lett szakács. Bocsánat. főszakács, séf… Most megtalált a
neten és utánaszámolt, lassan tíz éve annak, hogy 2004-ben utoljára
találkoztunk. „Éppen akkor léptél ki az Írószövetségből. Írtál azóta
valamit? Jelent meg könyved?”
Arcátlan nagyképűséggel csak ezt a listát küldtem el válaszul:
- 2005: Szembesülés – regény
- 2007: Az ezredforduló hét esztendeje – naplókönyv
- 2008: A Pilinszky-projektum – szonettek
- 2008: Magyarul beszélő magyarok – esszék, publicisztikák
- 2009: Harmadvalaki – versek
- 2011: Tejmozi regény
- 2012: Kő és árnyék – versek
- 2013: Az utolsó futamok – naplókönyv
Lapszám:
2013.09