Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a fiatalembert, leginkább fantasztának nevezném. Ekként viszonyul a történelemhez (nyilván: családi hagyomány), de roppant meglepő világnézeti és tudományos felfogása is. Szentül hisz például az örökmozgó megvalósíthatóságában (készít is erre vonatkozó terveket), az UFÓk létezését pedig csak azért zárja ki, mert az ezekkel kapcsolatos híreket a szabadkőművesek politikai manipulációjának tartja.
A madagaszkári ún. Labord kaméleonokról néhány éve olvasott először, s már akkor felkeltették a figyelmét. Amikor pedig arról értesült, hogy ezek a világ legrövidebb életű szárazföldi gerincesei, egyenesen mániájává váltak. Saját példányokat ugyan még nem sikerült beszereznie, de ez feltett szándéka, sőt, szeretné őket Kárpátalján elszaporítani és meghonosítani.
Addig is, amíg az erre tett erőfeszítései sikerrel járnak, két fontos dolgot cselekedett. Egyfelől levelet írt Andry Rajoelina madagaszkári elnöknek (nekem a fénymásolattal büszkélkedett), amelyben arról nyilatkozott, hogy örökbe fogadja a különleges hüllőket, s ennek értelmében a szigetország kormánya és a világ tudományossága „egyaránt számíthat maximális erkölcsi támogatásomra, már csak Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost gróf emlékére való tekintettel is”. Másfelől az ungvári Anyakönyvi Hivatalhoz állampolgári kérvénnyel fordult, amelyben a Laborc név Labordra változtatását kéri.
Talán mondanom sem kell, hogy versei fölé már egy ideje ezt kanyarítja: Kállay Labord.
Meglehet, hogy a család utolsó sarjának a világképében az Anonymus által is megénekelt szláv fejedelem helyét máris elfoglalta a család új címerállata, a Furcifer labordi?