A játék örök

A sors kegyeltje vagyok, mert újabban megtehetem, hogy egyre többet játszom. Azt játszom, hogy dolgozom. Azt dolgozom, hogy játszom. Szépen, ikesen. Játszom sakkot, gót, seót, irodalmat. Játszom az eszem. Az agyamat játszítom, a logikámat futtatom rövid és hosszú távon, nézem, átugorja-e az akadályokat vagy belebukik a vizesárokba.

Odaengedem a homokozóba a kreativitásomat: hadd épüljön a vár, legyen mit lerombolnia a szelíd hullámnak és a bölcs szélnek, amely minden körbefújt alakzatot  örökre megőriz végtelen emlékezetében. Amit homokba építesz, azt a szélbe építed. Amit játszásiból a homokba írsz, rajzolsz, azt egyszersmind belevésted az időbe: őrzi az örökkön fúvó szél.

Dolgozom. Játszom. Honlapokat sorba-rendbe állítgatok és tologatom őket a web nagy tábláján. Hálózattá linkelem őket úgy, hogy stratégiámba a Google nyomban beleszeressen. Hogy csinos szívet rajzoljon a homokba, amikor rám gondol. Fúhat az internet szele, értem, amit duruzsol: a játék efemer, a játék efemer. Ezért örök. Ezért örök.

---