10 éve lógok a blogon

Nemrég egyszemélyes megemlékezés szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat. Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy jeles évforduló alkalmából került sor: tíz évvel ezelőtt kezdtem napi rendszerességgel webjegyzeteket írni, nem tudva, hogy ezzel felgyorsítom akkor már zajló eltávolodásomat a honi köz- és kulturális élet szereplőitől.

Bár igaz, hogy manapság naplójegyzeteim 1997-ig visszamenően olvashatók a neten (lásd: Manzárd archívum), ám a korábbi szövegeket csak utólag tettem ki a netre. Valódi és megírása után azonnal nyilvánossá váló webnaplót csak 2002 szeptemberétől kezdtem írni. 2000-ben indított akkori fapados webrendszeremnek kezdettől volt egy hírrovata, amely eleinte csupán információk közlésére szorítkozott. Később a híreket egyre gyakrabban és egyre hosszabban kommentáltam, mígnem 2002 szeptemberétől Közhírek, magándohogások alcímmel valódi netnaplóvá tettem. A blog kifejezés ekkor még alig volt használatban, a blogolás valódi ízét én is csak később ismertem meg. A 2002-es – olykor nagyon tanulságos – jegyzeteimet később újrapublikáltam egy alkalmasabb bloghelyen (akit érdekel, szép fordított kronológiában a szeptemberieket itt találja: Manzárd  2002/szeptember). Azt hiszem, ezeknek a ma már ártatlannak látszó, akkor még igen szokatlan magándohogásoknak meglett a maguk kézzelfogható haszna: a kárpátaljai magyarságszervezetekkel és az irodalmár kollégák többségével való végső szakításhoz vezetett.   

Pontosan 10 évvel ezelőtt, azaz 2002 szeptemberében például ezt a rövid bejegyzést tettem:

Elkészült Gajdos István ÚJ (!!) honlapja. Az induló magyar oldalon kedvenc mondatom: „A biztos jövő megteremtéséhez szükségünk van az összefogásra függetlenül nemzetiségi és vallási hovatartozás nélkül.” A kárpátaljai magyarság tartja is magát ehhez a nagyon bölcs megállapításhoz, függetlenül a magyar mondatalkotás szabályai nélkül.

---