Szomjas ajkam megtorpant
Levelet, üzenetet kapni mindig öröm. Még ha olvastán a „kárpátoki kis hazában” az embernek meg is torpan a szavakra szomjas ajka… -/- Nem először rónak meg ismert vagy ismeretlen olvasóim. Volt, amikor limerikjeim miatt olvasott be nekem valaki, máskor bűnös szellemi méregkeverésem került terítékre.
Most a magyar nyelvi ismereteimet sikerült kétségbe vonnia ismeretlen olvasómnak:
Tisztelt Balla Úr!
Nem vagyok irodalom szakértő és a versekhez sem értek jobban, mint egy művelt kulturális embernek illik. Sok könyvet olvasok, járok színházba, szeretem a magyar nyelvet. Éppen ezért háborodtam fel az Ön egyik versén, amelyik kerékbe töri szép anya nyelvünket. Épp kivettem a könyvtárunkból az új verskötetét, és pont ott nyílt ki, ahol valami égi fapinát említett az utolsó sorba. Csupa nyakatekert, érhetetlen, befejezetlen mondat – nagy sületlenség az egész. Vissza adtam a könyvet. Igazán tanulhatna nagy költőinktől, de nem is kell messzire menni, mert Kárpátalján is vannak akik jobban ismerik nyelvünket és szebben verselnek. Az én kedvencem például az a vers, amit már megzenésítve is hallottam, kifejezi a mi életünket, a Beregszászi utcákról szól és így kezdődik:
Ember jár a kocsmákban
Ukrán színű kucsmában,
Magyar szíve megdobban,
Szomjas ajka megtorpan.Írjon Ön is ilyent, ha azt akarja, hogy legyen vers olvasó Kárpátalján.
Tisztelettel
egy olvasó a Bereg vidékről, ahol még tudnak magyarul.
Némi magyarázat a fentiekhez: itt olvasható az emlegetett >> fapinás vers // – és itt található >> az ajakmegtorpanós vers // De ez még semmi! A Google segítségével – Ó JAJ! – megtaláltam a megzenésített változatot is a „kárpátoki kis hazáról”. Maradandó élmény: >> hallgassátok