Helyre vagyunk állítva

Mint olvasom, nemrégiben Kárpátalján az erre roppant módon avatott Kövér László újraavatott. A tudósítás szerint a vereckei honfoglalási emlékmű helyreállítási és új oltárkövének avatási ünnepségén a magyar Országgyűlés elnöke több száz ember előtt elmondott beszédében a következőket hangsúlyozta:

„Verecke a magyar lélekben az útkeresés és a hazatalálás jelképe, bizonysága annak, hogy a jól megtervezett út mindig célba visz. Bizonysága annak, hogy ami ma még álom, az holnap valóság lehet.”

Szerény megjegyzésként annyit, hogy Kövér László képes beszédével – „ami ma még álom, az holnap valóság lehet” – nem az a baj, hogy lapos közhely, hanem az, hogy úgy is értelmezhető, mint az elvesztett haza visszaszerzését célzó „nemzeti álomra” való utalás. Ismerve a politikus nézeteit és látva azt, hogy ma Magyarországon állami szinten folyik a Horthy-korszak restaurációja, nem tűnik teljesen megalapozatlannak a feltételezés, hogy a fenti megfogalmazás voltaképp az irredenta törekvések beteljesíthetőségére utal. Az ilyen célzások pedig nem csillapítják, hanem sajnos inkább felszítják az indulatokat és megalapozni látszanak az ukrán nacionalisták részéről megfogalmazott vádat, miszerint a vereckei emlékmű nem annyira a múltbéli honfoglalásnak, hanem a mai területi igényeknek a szimbóluma. Így hát számomra nem kétséges, hogy lesznek újabb rongálások. És lehet majd időről időre a főpolitikusoknak ide jönni újraavatni a helyére állítottat – különösen így, kampányidőszakban.

---