Volt egyszer egy Alkarpatraz

Így november 7-e táján minden évben eszembe jut az a nagyszerű és úttörő jellegű összművészeti akció, amelyet az Alkarpatraz irodalmi csoport hajtott végre 2004-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából – nem kevés humorral, gúnnyal, alkotói ötlettel és nagyra törő művészi ambícióval.

A bevezető esemény a NOSZF-hoz októberi és forradalmi jellege révén köthető, Kárpátalján egyedülállónak számító performance volt. Az ELMEPERKA (elmék perkálása?), amelyet talán joggal tart nyilván a művészettörténet ezen a néven: ELső MEgyar PERformansz KArpátalján, ha nem is rengette meg sem a nevickei vár falait, és kis irodalmunk rezervátum-jellegét sem volt képes szétrobbantani, mégis megtette a maga hatását. Az eseményt leíró dokumentum révén az akció a kárpátaljai magyar avantgárd megkerülhetetlen ténye.

A performanszot követte az Álkárpátráz folyóirat Leninekkel és forradalmakkal teljes tematikus száma, amelyet ez a hívószó csalogatott életre: NOSZFeratu. Inspirációt ehhez a Vass Tibor álmodta Spanyolnátha c. virtuális hálóterem adott.

Az anyag internetre helyezésében és webes megjelenítésében Markovits Teodóra főszerkesztő felkérésére volt szerencsén személyesen közreműködni – a honlap mára meglehetősen avíttas formájában innen indulva böngészhető: Álkárpátráz. Az ehelyt 3 számot megélt periodika később blog-formátumot öltött, negyedik száma után lényegében megszűnt, bár olykor még egy-egy frissítés életben tartja. Úgy tudom, Markovits Teodóra itt fogja publikálni készülő tanulmányát, amelynek egyes részleteit már megismerhettem. Az esszé címe: Miért nem szeretjük BDK-t.

---