A lófarkas majom
Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét (Mit tud a helyesírás.mta.hu?),
aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a
program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül
legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem
igazán jó az a program, amely:
a saját alegysége nevében szereplő kifejezésről se tudja eldönteni, hogyan helyes (egybeírva vagy egybe írva, lásd az eredeti cikkemet), s amely nem vagy alig-alig használható, olykor értelmetlen szóalakokat is kidob. Annak eldöntésére, hogy vajon akad-e több ilyen, avagy én futottam rá épp ilyenekre, visszatértem a programhoz. Elsőként ezen furcsállkodhattam:
Az elsőre még találtam mentséget és kreáltam példamondatot is (A táncot járó beteg szolgálat alatt nem iszik.), ám a második nyilvánvaló badarság. De legalább harmadikként ott a jó válasz. Ugyancsak harmadikként szerepel a helyes alak két badarság után ebben a példában:
Ezután viszont sokaságával találtam olyanokat, ahol csak egyetlen rossz, hibás (s gyakran nevetséges) verziót javasolt a program, a helyes írásmódot viszont nem adta meg. Egy kis csokor ezekből alább. A sorozat végén újra volt szerencsém picsába küldeni az akadémiai helyesírási szoftvert.
Más típusú hibát is találtam. A program tudja, hogy a kődobásnyi egybeírva helyes, mégis ezt dobta ki:
Holott:
Lényegében tehát az akadémiai fejlesztés csak arra nem jó, amire kitalálták: példák tömkelegében inkább elbizonytalanítja, semmint eligazítja a laikus felhasználót (arra, hogy ökör köröm pörkölt főző verseny, nyolc verziót (!!) és 63 (!!!) magyarázatot adott meg!). Olybá fest tehát, hogy akik tanácsért jönnek ide, jól összezavarodhatnak az ajánlott verziók és szabályok között, akik viszont eligazodnak rajtuk, azok valószínűleg épp azok, akik a helyes alakot e nélkül az algoritmus nélkül is le tudják írni.
Végül két kedvencem.
