Szép munkát végzett a festőbrigád. Ahogy kértem: az első fagyok aktivizálták a festéket. Egyetlen hiba, hogy ő betű csak ilyen volt a stencil-sablonon. A képre kattintva nagyobb felbontásban a haikum jól olvasható:
Azt vedd alapul
ami a réteg alatt
rejtőzve lapul.
Számos tűzfal teszi jellegzetessé az Újlipótvárosban a Radnóti Miklós, Hegedűs Gyula, Katona József és Pannónia utca határolta tömb belső és külső tereit. Csöngéék egy utcányira laknak innen és megfigyelték, hogy az egyik falra kihelyezett hirdetőtábla hosszú ideje kihasználatlan. Még az idei három választási kampány során sem került fel egyetlen antipatikus politikus vagy hazug szlogen sem a nem túl elegáns környezetben kialakított felületre. Aki valaha elhelyeztette itt ezt a táblát, valószínűleg megfeledkezett róla (az illetékes önkormányzatnál sem tudták megnevezni tulajdonosát), így alkalmassá vált másféle hasznosításra...
A molinó még októberben elkészült, de mostanáig kellett várni arra, hogy egy olyan kosarasdarus-kocsi a környékre tévedjen, amelynek a kezelőjét sikerült rávenniük Csöngééknek, emelje fel őket a magasba. "Milyen halvány betűk, alig látszik" - jegyezte meg a kezelő csalódottan, amikor segítőtársaim kiszálltak a kosárból. "De majd ha rá süt a nap!..." - vigasztalták sejtelmes mosollyal a derék darust.Ez a felirat még nyáron készült. A helyszínt Európa (egyik) geodéziai centrumának tartják, az obeliszket 1887-ben állították (Kárpátalja, Rahói járás; Terebesfejérpatak-Körtelep határában). A kép kattintással nagyítható.
Ez a felirat több mint 10 évvel ezelőtt készült (kattintással a kép nagyítható), az éles oldalnézet miatt eredetileg se igen volt olvasható, ide tűzöm hát 8 versoromat:
Miért is hagynád: megalázzon.
Kerülj fölénybe gáton át,
gyötörd halálra hosszú távon,
vezesd el barmát, asszonyát,
és várd, hogy éhek jönnek érte:
sakálok, kéjes kondorok,
s hogy fogyjon el a hús egésze,
amíg a föld majd ráforog.
A képen látható betongát a Tisza kárpátaljai szakaszának jobb oldali mellékágán, a Talaboron épült az 1950-es évek elején. A a duzzasztógát révén létrejött víztározóból közel 3 km hosszú csővezetéken zúdul a víz a mélyebben fekvő Nagy-ág mellékfolyón megépített erőműhöz, ahol turbinákat hajt meg; a létesítmény tehát a két folyó, a Nagy-ág (Rika) és a Talabor (Tereblja) adott pontjai közti kb 200 m szintkülönbséget kihasználva termel villanyáramot. Az erőművet 1956-ban helyezték üzembe.