Balla D. Károly webmagazinja

Alternatív Trianon - Berniczky

Éva novellája is szerepel a Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon című most megjelent prózaantológiában, amejben a 11 felkért szerző A történelemben nincs „ha" – de az irodalomban van, sőt, az irodalom csupa „ha": fikció, képzelgés, játék téziséből kiindulva vették birtokukba a történelmet. Amikor Éva a felkérést megkapta, sokáig töprengett, mi történjen Kárpátalján egészen másként 1920-ban. És kik legyenek a másként történés szereplői. Biztos, hogy korábbi írásainak olvasói azonosítani fogják a pestis-járvány miatt megüresedett ungvári Fried-palota újdonsült lakóit, akiknek elegük lett korábbi életükből.

Berniczky Éva

Citoyenek a Fried-palotában

- részlet -

Izgatottan keltek át a gyalogjáró hídon, az Ung túlpartján aztán hamar megérkeztek a Kossuth térre, a Fried-palota elé. Milyen jól tették, hogy idejöttek, veregették lelkendezve egymás vállát. Mélyre szívták a száraz meleg levegőt, és szinte azonnal átlényegültek hétköznapi emberből győzelemittas históriacsinálóvá. Úgy festett, senkinek a forrongók sorában nem akadt józan történelemtanára, aki kétségbeesetten észre térítse őket, azt sóhajtva:

– A történelem lidércnyomás… Várom, hogy felébredjek.

Éppen ellenkezőleg, láthatatlan erők segítették, emelték a naiv tanítványokat, akik szinte a bőrükön érezték előkelőségüket. Különleges státusukat e percben nem más, mint a már megépítésekor műemlékgyanús kolosszus, a Fried-palota hitelesítette. Egyelőre nem kívántak belegondolni abba, jobb vagy cudarabb évek következnek-e ezután. Senki földje – ízlelgették a reggel óta futótűzként terjedő hírt. A miénk, rikkantotta el magát időnként a lelkesebbje. Senki fiai és senki lányai egyre kidolgozottabb ritmusban válaszolgattak egymásnak. Mindig más nyelven szakadt fel valakiből az elfojtott indulat. Hol ruszinul, hol magyarul, hol németül, hol jiddisül, hol ukránul, hol szlovákul, hol lengyelül.

A sokaság pedig az előkiáltó nyelvén szajkózta újra és újra, a miénk, a miénk. Ezúttal senki nem írta elő számukra, hogyan szólaljanak meg. A bennük éledő történelemittas hang azt súgta, mindenképpen támogatniuk kell azt, aki helyettük kiáltott. Mindegy, milyen nyelven teszi. Az egymás mellett skandáló Miravcsik, Pricsinyi és Makuk, és Vaszilka doktor Rabárral egy dologban halálosan bizonyos volt. Az, hogy a csehek-szlovákok és a románok területéhségükben egymás torkának ugrottak a tárgyalóasztalnál, s mire befejezték a marakodást, pechjükre ki is csúszott a kezükből ez a sokat próbált vidék, igazi elégtételt jelentett mindannyiuk számára, és bizakodással töltötte el az önállóságot nyert polisz lakóinak szívét.