A hullaégető

Hátborzongató alkotás Juraj Herz 1968-as filmje, A hullaégető (Spaľovač mŕtvol). Újhullámos groteszk, nyomasztó film noir, társadalmi szatíra, történelmi kórkép és pszichothriller egyszerre: hogyan válik egy példás életű, de beteges lelkületű kisember családtagjai gyilkosává, miként emeli a szintén beteges ideológia kisemberből reménybeli népirtóvá.


A Ladislav Fuks azonos című regényéből magas művészi igénnyel készített film minden stilizáltsága ellenére (vagy épp ezért?) hiteles kor- és jellemrajz, szuggesztív ereje a témában született legjobb alkotások közé emeli.

Karl Kopfrkingl jóságos természetű, másokat becsülő, családját szolgáló és munkájáért rajongó cseh kisember, aki hullaégetőként egyfajta civilizációs áldásnak gondolja a városi krematórium működését, szentélyként tiszteli a kemencéket. Ez mindaddig nem vezet konfliktushoz, amíg barátja fel nem ébreszti benne a „német vért” és őt magát fokozatosan át nem hatja a náci ideológia: ezzel felvérteződve úgy kívánja „megmenteni” zsidó származású feleségét és nem tiszta vérű gyermekeit, hogy megöli és elégeti őket. Mindeközben megnyílik előtte a nagyszerű perspektíva, hogy nagyipari kapacitású hullaégetővé, s ezzel az emberiség jótevőjévé váljék.

Az emberi mivoltából kiforduló, ugyanakkor kedélyes jóságosságát megtartó címszereplőt rendkívüli meggyőző erővel formázza Rudolf Hrusínský, a többi színész (így a betanítandó krematóriumi dolgozót alakító Jirí Menzel) nagyszerű játéka is hozzájárul az alkotás értékéhez.

A zenerajongó hullaégető negatív fejlődéstörténetét erőteljes zenei aláfestés kíséri. A zárójelenetekben kulmináló elégikus áriák teszik igazán hátborzongatóvá a film képi világát, ezzel válik teljessé és mélyen átélhetővé az egyébként is súlyos  morális tanulságot izzóan magas esztétikai hőfokon közvetítő filmdráma.

---

több film

---