Kalapom-pom-pom
Bátyám és Csönge együtt érkezett Ungvárra a hét elején. Nem először
történik így, ha lehet, Csönge szívesen igazítja jövetelét a nagybátyja
programjához, aki lakhelyéről, Bajáról indul, s ilyenkor kicsit kerül
Cegléd felé, hogy felvegye őt a vonatállomáson, ahova a Nyugatiból
érkezik. Így aztán számunkra, állandó ungvári lakosok számára dupla az
öröm. Meg is ünnepeltük egy fergeteges halászlével.
Bátyám most csak pár
napig volt itt, ma utazott haza, Csönge még marad valameddig. És nem
csupán azért, hogy újra beszabaduljon a családi gardróbba, ahol csuda
dolgokra bukkanhat az ember. Például az én érettségizős öltönyömre,
valamint – és leginkább – nagyapai és nagyanyai darabok sokaságára,
csupa olyan relikviákra, amelyek a kegyeleti megőrzés állapotában várják
csöndes szertefoszlásukat. Mielőtt ez bekövetkezne, örömükre most akadt
valaki, aki magára öltötte néhányukat, s hogy az alkalomnak kellő
súlya legyen, még a fényképezőgépét is magára
kattintotta.
Lapszám:
2011.05.16