A legsúlyosabb szerelem

Bár
Muhammad Balfas
(1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására,
mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére
nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is,
amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka
finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek
erotikus motívumaival mutat rokonságot.
Az ősi a tradíció jól
illeszkedett az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul
kitűző Angkatan ‘45 mozgalom kereteibe, amelynek szellemében a
huszonéves költő pályája kibontakozott. Balfas harcos kiállással vett részt hazája forradalmi törekvéseiben, éles hangú újságcikkei izgalmas ellentétben állnak mind finom, cizellált verseivel, mind a törzsiből civilizációsra, népiből urbánusra váltó életformákat bemutató elbeszéléseivel, mind filozófiai traktátumával, amelyben a nagy maláj gondolkodó, Cecil M. Joepardy misztikus tételeit igyekszik objektív és dialektikus alapokra helyezni. Ezek felől nézve tűnik különösen érdekesnek erotikus költészete.
Muhammad Balfas
a legsúlyosabb szerelem
(cinta yang paling serius)
tapad a selymes húsa hozzád
ajkadra ég az édes-érdes szőr
a bolygókat most fények húzzák
át az égen, s mint éhes kaszkadőr
gyávák helyett szívod fel a mérget
édes kehelyben épp neked terem
lótuszvirágból szürcsölöd a mézet
hogy elboruljon ész és értelem
de bukjon fel a lázból tested
hogy lásd az égen bolygók csíkjait
s habár a másik vágya kerget
maradj egy percre néma-veszteg így
s csak akkor vond magadhoz újra
a lótusz gyilkos, édes hajlatát
ha pálmák dőltek rá az útra
és téged ért a legsúlyosabb ág
Balla D. Károly fordítása
Lapszám:
2011.05.23