Hosszú szenvedés után
Súlyos, gyógyíthatatlan diszlexia okozta
Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó évekkel
ezelőtt fedezte fel az első tüneteket, amelyek leginkább abban
nyilvánultak meg, hogy képtelen volt Jókai-műveket olvasni. Orvoshoz
ekkor még nem fordult. Idővel azonban romlott az állapota, s amikor
legnagyobb fájdalmára a teljes XIX. századi irodalom megközelíthetetlen
lett számára, szakemberek segítségét kérte.
Ám az orvostudomány tehetetlenül állt a beteget egyre jobban kínzó halálos kór előtt: nem segített rajta sem a gyógyszeres kezelés, sem a fizikoterápia, sem a posztmodern. Várható volt, hogy a műtéti beavatkozás nem halogatható sokáig, és bizony erre is sor került akkor, amikor Ballán már a receptre felírt Esterházy-regény láttán is kitört a diszlexiás roham.
Az operációból felépülve enyhülni látszottak tünetei, ám orvosai semmi jóra nem számíthattak, amikor lábadozó páciensük váratlanul Csoóri-verseket kért kórházi ágyán. A kapott köteteket érintetlenül hagyván a beteg író még visszatérhetett otthonába, ahol napról napra romlott az állapota, fájdalmai egyre fokozódtak, holott már kizárólag csak saját műveit olvasta. Egyre kevesebbet és egyre rövidebbeket. Midőn odáig jutott, hogy már egyetlen haiku elolvasására is képtelenné vált, orvosai végleg lemondtak róla. A beteg utoljára még megpróbálkozott egy fekete humorú aforizmával, de az elhatalmasodott diszlexia a poén előtt véget vetett hosszú szenvedésének, megfosztva őt attól a felemelő érzéstől is, hogy a róla szóló nekrológokat se tudja elolvasni.