Meglepően sokan osztották meg a Facebookon ott ajánlott új weboldalamat, amelyet - szüntelenül és reménytelenül vergődve a lokálpatriotizmus és a kozmopolitizmus határmezsgyéjén - nem csupán abból a célból készítettem, hogy szülővárosomat bemutassam számos fotó és videó közreadásával és a fontosabb, általános érdeklődésre számot tartó adatok összefoglalásával (infók Ungvárról), hanem azért is, hogy a Google keresőben jó pozíciót érjek el vele különböző keresőkérdésekre nézve. Tovább

Az ember nem sok hajlandóságot mutat a halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik. Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok ember a delphoi jósda feliratát olvasva. Tovább

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Tovább

A harmadik Magyar Köztársaság első elnökének kilencvenedik születésnapja alkalmából felidéztem egy több mint 20 évvel ezelőtt Ungváron készült - ma már dokumentumértékű - fénykép történetét. A felvételen éppen kezet fogunk - emlékezetes pillanat. Ő nem volt még hetven, én meg éppen krisztusi korba értem a 33 évemmel. Tovább

Performálni szükségszerű. De nem mindegy, hol, mikor és hogyan. Az alábbiakben a hol kerül homloktérbe: három fontos megmozdulásomnak is helyet adott az ungvári Archipenko-terem. 2007-ben A Semmi apoteózisa címmel összművészeti és tudományos pörformanszot tarthattam itt, az alternatív és underground irányzatok iránt elkötelezettek impozáns szentélyében. 2011-ben itt került sor könyvbemutatómra, amely azonban önhibámon kívül sajnos csúnya botrányba fulladt. Tovább

Bodolay [szül. Blodlay] Klára (1901, Szatmárnémeti - 1957, Ungvár) - újságíró, költő. Versei, tudósításai, etűdjei 1917-től jelentek meg az Ungvári Futár, a Kárpáti Féniks, az Út, a Kassai Napló, a Hajrá és más lapokban. Ifjú leányként az ungvári úri szalonok kedvelt vendége volt, zongorázott és szavalt. Személyes ismeretségben állt Tamás Mihállyal, Győry Dezsővel, Hollósy Simonnal. Hagyatékát egy ungvári család őrzi. Tovább

Kovács Imre Attila az ezredforduló környékén volt az ungvári egyetem magyarországi vendégtanára. Többször is megfordult akkor működő irodalmi szalonunkban, barátságot kötöttünk, rábeszélésemre fontos tanulmányt írt a kárpátaljai magyar költészet hőskorának versterméséről (Thézeusz vagy Ikarosz?). Nyomdakész, de meg nem jelent kötetének több versét is ungvári élményei ihlették. Tovább