Évtizedek óta kérdezgetik: mit jelent nevemben a D betű. A mind baráti társaságokban, mind
közelebbi-távolabbi rokonok körében, mind – és leginkább – irodalmi
találkozókon évtizedeken keresztül elhangzó kérdés végül is kimunkált
bennem néhány jól használható választ. Hogy melyikben mennyi az igazság, azt nyájas olvasóimra bízom.
Tovább...
Szégyenletes ügy kerekedett a plágiumból. Már nem a kérdés, hogy a magyar köztársaság elnöke lopott és hazudott-e,
ennél sokkal izgalmasabb a hatalmi körök szerecsenmosdató serénykedése.
A nagyságos egyetemi vizsgálóbizottság hosszú munkával készített
jelentése igencsak szőr mentén fogalmaz, a történtekért nem az elkövetőt teszi felelőssé.
Tovább...
Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek
spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös
munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói.
Tovább...
Súlyos az én vétkem, nagy az én bűnöm. Eléggé el nem ítélhető módon közreműködtem
abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a
magyar levélírókat. Ezrekkel hitette el, hogy a feladó nevét nagyobb
betűvel kell írni, mint a címzettét. Mea culpa, mea maxima culpa. Itt az ideje a vezeklésnek.
Tovább...
2014-ben
az országgyűlési választásokon Orbán Viktort vagy úgy kell legyőzni, hogy közben a demokratikus
ellenzék megszerezze a parlamenti többséget, vagy pedig hagyni kell
nyerni, mert kis vereség esetén hatalmának megtartása érdekében a Fidesz
koalícióra lépne a Jobbikkal. Akkor pedig jaj Magyarországnak.
Tovább...
Az ember nem sok hajlandóságot mutat a
halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik.
Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet
spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok
ember a delphoi jósda feliratát olvasva.
Tovább...
Nem tudok
azonosulni azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi
sorsverés létélményéből táplálkozva építik fel életművüket.Ha a mostohaság folytonos
felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a
kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam
kárpátaljai írónak.
Tovább...
Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a
háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában
lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben,
sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben
elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában.
Tovább...
Sorfalak között
a híd tövében egyre több a bűz pirogot mégis itt kínál az árus nyalóka-kiskakas rád itt tekint rózsáit rádsózza a vén virágos
a híd tövében egyre több a bűz bokáig ér a rágott magvak héja utas ha táskájával erre jön már körbeállja orgazdák karéja
a híd tövében egyre több a bűz ponyváról Krisztus-képek néznek szánva korlátnál részeg rendőr, koldus üvegszemével les a mennyországba
a híd tövében egyre több a bűz mosolyt az arcokon ne kérjél számon vigyorgó képre hogyha mégis vágysz ott láthatod egy filmplakáton
a híd tövében egyre több a bűz szerencsét itt kínál a lottós bódé s amíg a rendőr céklaszínt okád az államrend a sorban haladóké
a híd tövében egyre több a bűz lépcső vezet az ékes latrináig s míg elsietsz a sorfalak között a ponyva-Krisztus elfedi stigmáit
Sakktábláink szőnyegin
dudorain a létnek üldögélnek a fejhangú heréltek miközben sakktábláink szőnyegin feléjük lépdel Anyegin
a bűnt szedve lajstromokba már kedves halottad egyre visszajár s könnyét hullatva legott rólad mereng egy felleg ott
de vállat rándít mind, ki fél háza nincs, feje fölött éj-fedél s dáleszt mutatva pimaszul megcsomózott hernyó araszol
tenyéren luk és hasíték a felkaron felfeszülni itt a legjobb alkalom de míg a Néva habja csupa szenny csak párbaj-golyó készülődik élesen
hát tátogj e kínos pöfögésben míg almafáit elveszti az Éden fejed felett lukkal ásít már az ég koponyádon kicsi kerek hasíték
belédfolyik és elmereng a semmi és a kósza rend de te csak korhold folyvást őket a szerelmeslevél-vivőket
és porban, habos nászban kedélyeskedj: "kérlek alássan…" s ha szádon kibuggyan a véres kín cilinderét megemeli Anyegin
Miközben délután
- ajánlás nélkül -
Talán csak kérkedik, hogy nem meri. Talán csak bor és gőz és esteli homály, ahogy a színre árad. Talán csak mímelt alkony-vádak.
De mégis ottfelejt a mozdulat. Kihűl a léc: magányos parti pad. S a léket kapott éjszakákon csónak-vizet merítget Kháron.
Talán csak intelem, hogy nem szabad. Talán egy felvert, álma-hulló vad. Avagy a nedvek tévedése: szőlőn a jégeső verése.
Talán csak jel egy téli hajnalon, ahogy kísért a részeg alkalom. Ám férget irt a józan érdek, míg átjárják a lassú mérgek
a kőbe vésett átkok titkait. Talán csak egymaga, csak Ő van itt, és vért hörög egy délelőttön, mert mellkasa a végső börtön,
amelybe bűzlőn, elrohadva végleg, halomra hullnak kíntalan remények. Miközben délután és meghatón esőzik végre kinn a szürke ón.
Az oldal anyagai szerzői jogvédelem alá esnek, újraközlésük csak a forráshely link-formátumú feltüntetésével és a szerző - Balla D. Károly - engedélyével jogszerű.