VERSKÉPVERSTÁRCANOVELLAMINIMA JEGYZETESSZÉKRITIKAGLOSSZAÉLCC-DULNAPLÓFOTÓHÍRAJÁNLÓ
Évtizedek óta kérdezgetik: mit jelent nevemben a D betű. A mind baráti társaságokban, mind közelebbi-távolabbi rokonok körében, mind – és leginkább – irodalmi találkozókon évtizedeken keresztül elhangzó kérdés végül is kimunkált bennem néhány jól használható választ. Hogy melyikben mennyi az igazság, azt nyájas olvasóimra bízom. Tovább...
Szégyenletes ügy kerekedett a plágiumból. Már nem a kérdés, hogy a magyar köztársaság elnöke lopott és hazudott-e, ennél sokkal izgalmasabb a hatalmi körök szerecsenmosdató serénykedése. A nagyságos egyetemi vizsgálóbizottság hosszú munkával készített jelentése igencsak szőr mentén fogalmaz, a történtekért nem az elkövetőt teszi felelőssé. Tovább...
Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói. Tovább...
Súlyos az én vétkem, nagy az én bűnöm. Eléggé el nem ítélhető módon közreműködtem abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a magyar levélírókat. Ezrekkel hitette el, hogy a feladó nevét nagyobb betűvel kell írni, mint a címzettét. Mea culpa, mea maxima culpa. Itt az ideje a vezeklésnek. Tovább...
2014-ben az országgyűlési választásokon Orbán Viktort vagy úgy kell legyőzni, hogy közben a demokratikus ellenzék megszerezze a parlamenti többséget, vagy pedig hagyni kell nyerni, mert kis vereség esetén hatalmának megtartása érdekében a Fidesz koalícióra lépne a Jobbikkal. Akkor pedig jaj Magyarországnak. Tovább...
Az ember nem sok hajlandóságot mutat a halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik. Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok ember a delphoi jósda feliratát olvasva. Tovább...
Nem tudok azonosulni azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozva építik fel életművüket.Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak. Tovább...
Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Tovább...
Sorfalak között

a híd tövében egyre több a bűz
pirogot mégis itt kínál az árus
nyalóka-kiskakas rád itt tekint
rózsáit rádsózza a vén virágos

a híd tövében egyre több a bűz
bokáig ér a rágott magvak héja
utas ha táskájával erre jön
már körbeállja orgazdák karéja

a híd tövében egyre több a bűz
ponyváról Krisztus-képek néznek szánva
korlátnál részeg rendőr, koldus
üvegszemével les a mennyországba

a híd tövében egyre több a bűz
mosolyt az arcokon ne kérjél számon
vigyorgó képre hogyha mégis vágysz
ott láthatod egy filmplakáton

a híd tövében egyre több a bűz
szerencsét itt kínál a lottós bódé
s amíg a rendőr céklaszínt okád
az államrend a sorban haladóké

a híd tövében egyre több a bűz
lépcső vezet az ékes latrináig
s míg elsietsz a sorfalak között
a ponyva-Krisztus elfedi stigmáit

Sakktábláink szőnyegin

dudorain a létnek
üldögélnek a fejhangú heréltek
miközben sakktábláink szőnyegin
feléjük lépdel Anyegin

a bűnt szedve lajstromokba már
kedves halottad egyre visszajár
s könnyét hullatva legott
rólad mereng egy felleg ott

de vállat rándít mind, ki fél
háza nincs, feje fölött éj-fedél
s dáleszt mutatva pimaszul
megcsomózott hernyó araszol

tenyéren luk és hasíték a felkaron
felfeszülni itt a legjobb alkalom
de míg a Néva habja csupa szenny
csak párbaj-golyó készülődik élesen

hát tátogj e kínos pöfögésben
míg almafáit elveszti az Éden
fejed felett lukkal ásít már az ég
koponyádon kicsi kerek hasíték

belédfolyik és elmereng
a semmi és a kósza rend
de te csak korhold folyvást őket
a szerelmeslevél-vivőket

és porban, habos nászban
kedélyeskedj: "kérlek alássan…"
s ha szádon kibuggyan a véres kín
cilinderét megemeli Anyegin
Miközben délután

    - ajánlás nélkül -

Talán csak kérkedik, hogy nem meri.
Talán csak bor és gőz és esteli
homály, ahogy a színre árad.
Talán csak mímelt alkony-vádak.

De mégis ottfelejt a mozdulat.
Kihűl a léc: magányos parti pad.
S a léket kapott éjszakákon
csónak-vizet merítget Kháron.

Talán csak intelem, hogy nem szabad.
Talán egy felvert, álma-hulló vad.
Avagy a nedvek tévedése:
szőlőn a jégeső verése.

Talán csak jel egy téli hajnalon,
ahogy kísért a részeg alkalom.
Ám férget irt a józan érdek,
míg átjárják a lassú mérgek

a kőbe vésett átkok titkait.
Talán csak egymaga, csak Ő van itt,
és vért hörög egy délelőttön,
mert mellkasa a végső börtön,

amelybe bűzlőn, elrohadva végleg,
halomra hullnak kíntalan remények.
Miközben délután és meghatón
esőzik végre kinn a szürke ón.


 

Napi blog






ELŐZŐ CÍMLAP

Csatlakozz:



Friss szám

Korábbi számok

Más frissek:



Főbb blogjaim



    Főbejáratok




    SEO




    Oldalam a HHRF szerverén fut:


    Látogatók:




    Web Statistics
    StatCounter - Free Web Tracker and Counter
    Az oldal PageRank értéke:
    Google PageRank




    free counters


    Ha tetszett az oldal, itt tudod értékelni:

     
    Az oldal anyagai szerzői jogvédelem alá esnek, újraközlésük csak a forráshely link-formátumú feltüntetésével és a szerző - Balla D. Károly - engedélyével jogszerű.