|
|
Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen. Virtuális élőlánc - internetes akció.
Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot
nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza
kellene állítani "a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti
állapotát" - ez többek között az ott található közismert és közkedvelt
József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.
Tovább...
|
Emlékezetes tény: 2007. március 7-én piréznek nyilvánítottam magam. Tettem ezt abból az okból, hogy az előző napi sajtóhír szerint a magyar lakosság részéről nőtt a pirézekkel szembeni elutasítás. Ezzel a bejelentéssel én lettem az Első Piréz.
Bár példámat később többen követték, mozgalmak és szövetségek indultak
(ezek gyakran hamar ki is fulladtak), elsőségemet senki sem kérdőjelezte
meg, így az ideig-óráig tartó fellángolások mellett nem csupán
elsőségemet, hanem piréz állandóságomat is megtarthattam.
Tovább...
|
|
|
Két regény, két világ, két szülő, két testvér, két idő. Kétségek közt
vergődünk, ó kárhozat. És korántsem biztos, hogy ami kizökkent, a fiú
született helyretolni azt. Úgy látszik, a havazáson kívül itt már
nemigen bízhatunk semmiben.
Tovább...
|
Balla D. Károly legújabb regényének október 12-i könyvbemutatójára a Magvető Kiadó Facebook-oldalán került sor.
A technikai fejlődéssel lépést tartani igyekvő gesztus tulajdonképpen
digitális főhajtás nemcsak a Tejmozi, de a mindenkori papíralapú
kiadások előtt is.
Tovább...
|
A könyvemet kiadó Magvető kérésére Csobánka Zsuzsa, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Závada Pál beszél a Tejmoziról az alábbi videóüzenetekben. Ezúton köszönöm szavaikat. A felvételek annak a sikeres online könyvbemutatónak
az alkalmából készültek, amelyet október 12-én a Magvető Kiadó
rendezett a Facebookon virtuális részvételemmel (mivel a videókra mutató linkek ott már igen
alulra keveredtek, itt teszem a videókat könnyebben elérhetővé):
Tovább...
|
Amikor tavaly egy meleg nyári napon
átutaztam Ungváron, mivel egy kisebb társasággal voltam és amúgy is
nagyon siettünk, nem látogattam meg Balla D. Károlyt. Nem látogattam
meg, de miközben a városban araszoltunk, nézelődtem, és próbáltam
kitalálni, merre lehet az az akkortájt bizonyára a szokottnál is forróbb
manzárdszoba, amelyből Balla a világ történéseit figyeli, és ahonnét
rendszeresen tudósít szemlélődéseiről – hol az írói életmű részeként,
hol ahhoz ezer szállal kapcsolódva online felületen.
Tovább...
|
Balla D. Károly JÁTSZOTT ÉRTELEMArányait ha mindig meghagyod, fel nem borul a játszott értelem, de nyomban gyönge térdeire rogy, ha többre tör és vágya féktelen,
Tovább...
|
Hatalmas gázrobbanás Ungváron. Ezzel a
címmel jelentek meg az első híradások a magyarországi sajtóban. A nyár
legutolsó napjainak uborkaszezonos szenzációéhsége valamelyest mentheti a
határon túli esemény eltúlzását. De mi itthon, alig néhány utcányira,
még csak nem is hallottuk a detonációt.
Tovább...
|
Át a forradáson
ilyenkor fordul át a tér veled és mintha régi filmek vége lenne fehérbe tűnik, sistereg a seb amint eléri fények élesebbje
belépnél már a porral terhes helyre de áldozatod folyton kint reked s te visszafordulsz érte folyton s egyre amíg csak rá nem megy az életed
külön vagy te és már külön a bélyeg ha tested fogy, a stigma megmarad s ha üdvözítő ég borul fölébed feltépett sebbel váltod meg magad
ilyenkor fordul át a tér veled s a húsról fénylőn sercen le a heg
|
Ócskaság
Csak foszló képzet, félig használt álom, – már elsietsz s az ágy alatt hagyod – és tűnődsz úgy, mint elveszített tárgyon: vajh kié lett s mi ujjak közt forog?
Szerette az, ki reggel megtalálta? Lefújta róla pöffenve a port? És kélt szívében tán egy cseppnyi hála, vagy bosszúság csak az, mi benne volt?
Zsebében őrizte a nap során? Lazán feldobta csak a felső polcra? Vagy nézte, hogy hever a zongorán, s miként pörög, ha dobja, mint a kocka?
S midőn az ágyba tért meg késő este, még nála volt, vagy ő is elvesztette?
|
Érvek súlya alól
A torzulások árka egyre mélyebb, feszült kötélen vérszín inga leng – magukba hullnak mind a pisla fények az ércek odvas mélyén, odalent.
Kimért hatállyal fennforog az átok, konok magányból füstölög a vész – fenn torra gyűlnek együgyű szabályok és lenn megállni minden óra kész.
Halottlepel, mely őseidhez vinne, az nincsen más, csak formalin-fehér – ebben jön minden hős a foszlott színre, ahol a pászmák síkja összeér.
Hitet gyaláznak itt a súlyos érvek – és szétmar mindent majd a hullaméreg.
|
|
|
|