Büszkén mutatja hét esztendei munkájának bordó műbőrbe kötött eredményét. Újra és újra nekifutok a hosszú címnek, aztán inkább belelapozok… Van benne elég sok helyszíni fotó, jobb híján elidőzöm a hegyi kunyhóknál, fatemplomoknál. Hümmögök, mintha ismerném ezt a világot. Holott a külsőségeit sem eléggé. De mennyivel többet tudhat az, aki a legmélyére ásott. Tovább...

Most pedig szeretnék egy másik oldalamról bemutatkozni - mondta a szép emlékű Antal Imre - és hátat fordított, így mutatva a másik oldalát. Nos, nekem hátat éppenséggel nem kell fordítanom - senkinek és semminek -, és nem annyira új oldalamról bemutatkozni, mint inkább új weboldalamat megmutatni szeretném: Kárpátalja. - Ugyanis, minden ellenkező értelmű híresztelés és piréz mivoltom ellenére mégis lokálpatrióta lennék. Tovább...

Lengyel Balázs nevezte először a hiány költőjének. De azt is ő állapította meg, hogy Pilinszky képes a legkisebb helyen a legtöbbet kifejezni. Tömörség és hiány egy helyütt, egyazon poétikai térben? Robbanni kész kritikus tömeg és tátongó hiány? A Semmibe helyezett Minden? Tovább...

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik beregszászi nyertese tette. Tovább...

Közel egy évtizeden át (1996-2004) kritikusi igénnyel igyekeztem elemezni azt, ami régiónkban az irodalom tárgykörében zajlott, vagyis azt a jelenségkört, amelyet jobb híján így szokás megnevezni: kortárs kárpátaljai magyar irodalom. A fogalom igen problematikus, lévén jószerével olyasmit jelöl, aminek a léte egyáltalán nem bizonyított, illetve attól függ, mit is értünk irodalmon. Tovább...

A közvéleményt foglalkoztató elnöki plágiumgyanú jó alkalmat ad számomra, hogy felidézzem, magam miként keveredtem kabátlopási ügybe. Az eset a ma már messzinek tűnő múltba, a hanyatló szocializmus cenzúraterhes esztendeibe vezet. A történet eléggé szövevényes, így kis bevezető és néhány kitérő elkerülhetetlen. Tovább...

Keresőmarketing céllal nyitottam ezt az oldalt. Nem tűnődtem túl sokáig, milyen szöveggel indítsam. Íme: „Valahol mindig perdül a kocka és pörög a rulett szédítő tányérja, valahol mindig felveszi vagy lecsapja egy játékos a kártyalapokat, óvatos mozdulattal odább teszi a bábot a táblán, nagy gonddal számokat ikszel be a szerencsemezőben. Tovább...

Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apróbb és nagyobb tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Tovább...