|
|
Ésszel
fel nem foghatom, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség egyik szellemi
központjának számító beregszászi főiskola berkeiben készülő lap
miként és hogyan engedhet meg magának rasszista felhangokat. Mint ahogy
azt sem értem: egy magát költőnek tartó és kisebbségi sorsát megszenvedő
fiatalasszony miért lesz cigánygyűlölő.
Tovább...
|
Halálos kígyóharapás következtében elhunyt Balla D. Károly író. Mint
közismert, a kárpátaljai alkotó évek óta fejlett viperát tartott
ungvári otthonában. Eredetileg csupán kígyótojást kapott ajándékba
liberális barátaitól, ezt gondos takargatással melegágyában
kiköltötte, és az életre kelt, eleinte ártatlannak tűnő kis kukacot (@)
nevelni kezdte.
Tovább...
|
|
|
Tudom, hogy nyájas olvasóim meghatódottan és rajongva szeretik
honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, bézs, rozsda és gyenge báránygané
színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre
szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen
igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak.
Tovább...
|
A
sors kegyeltje vagyok, mert újabban megtehetem, hogy egyre többet
játszom. Azt játszom, hogy dolgozom. Azt dolgozom, hogy játszom. Szépen,
ikesen. Játszom sakkot, gót, seót, irodalmat.
Játszom az eszem. Az agyamat játszítom, a logikámat futtatom rövid és
hosszú távon, nézem, átugorja-e az akadályokat vagy belebukik a
vizesárokba.
Tovább...
|
Ötéves volt, amikor az anyja először
zárta a sufniba büntetésül, amiért az új szoknyájában beletoccsant a
sárba. Ettől kezdve mindig ide csukta be, ha rossz fát tett a tűzre,
vagy ha útjában volt. Csak először sírt, később rájött, hogy a sufniban
lenni jó, a réseken besütő nap csíkokat rajzol a porba, a hasított fából
pedig tornyot lehett építeni. Kifelé nézelődni is remek szórakozás:
figyelheti, mi történik az udvaron, ki megy el a kerítés előtt – de őt
nem látja senki.
Tovább...
|
Jó az, ha az embernek van egy kormánya. Biztosan jó, mint ahogy
általában jobb szokott lenni, ha valami van, mint az, ha valami nincs.
Ezt én akkor értettem meg, amikor háromévesen először látott meztelenül
egy nálam fiatalabb kislány, és roppant módon elcsodálkozott azon, hogy
nekem van valamim, ami neki nincsen. Amit én persze nem hittem, mármint
hogy neki ne lenne ugyanolyanja, így hát ő is meztelenre vetkőzött, és
neki valóban nem volt, ami nekem nagyon is.
Tovább...
|
Ahogy
napról napra közelednek Ukrajnában az őszre kiírt választási csalások,
egyre undorítóbbá úgy válik a mocsárgázt árasztó helyi sajtó is. Nem
csoda, ha az önajnározó és ellenséggyalázó cikkek láttán újra és újra
eljutok oda,
hogy az amúgy is nagyjából olvashatatlan itthoni magyar lapok
közleményei csak akkor érnek
el hozzám, ha MTI-hír lesz belőlük vagy ha valamelyik magyarországi lap
szemlézi őket. Így történt ez legutóbb is.
Tovább...
|
Amikor azt látod, hogy nem sokkal a gyönyörű pincérlánnyal történt
megismerkedése után a svájcisapkás vagány úgy issza üvegből a Kólát,
hogy közben nem veszi ki a szájából a rágott gyufaszálat, már sejtheted:
ezt a fickót a film végén alighanem szitává fogják lőni. Addigra kicsit
megszereted, még ha tudod is, hogy a szánandóan peches kedves
csirkefogó valójában hidegvérű rablógyilkos, aki megérdemli a sorsát.
Tovább...
|
Verseimből:
Túl az egyhalálon
Csak fussatok hát, mint veszett ebek,
utol ne érjen jóslat, könnyü hála.
Úgy fussatok, a farkasok hadára
ne kelljen többé visszanéznetek.
Megnyílni készek már a fényterek,
a távolság is úgy feszűl, akár a
tél – tükörre így fagy rá a pára,
ha holtak lelke erre ténfereg.
Hát fussatok, mert futni édes álom!
Menekve látni túl az egyhalálon,
s elérhet így a harsonák szava,
ijesszen bár a menny kemény robajjal.
Csituljatok, ha nappal jön az angyal, vonítsatok, ha gyilkos éjszaka.
|
Halk enyészet
Vonítsatok, ha gyilkos éjszaka
lopózik minden álmotok mögé,
sötéten súgva: lelketek övé,
övé a dal és minden ballada,
övé a mítosz, héroszok szava,
övé a bűn a tiltott fák tövén,
lidérces álmú láp fölött a fény.
S övé a had, a titkos armada.
De nappal nem kell félnetek az éjet,
ilyenkor béke van és halk enyészet,
a hűvös szél csak az, mi felrikolt,
akárha tévedt baglyot hordana,
ki tudja már, hogy jön idő, mikor körülkerít a farkasok hada.
|
Az álmok szent bribékje
Körülkerít a farkasok hada
és hajnal-óra jön a dögmadárral
és vijjogása lesz a nászi gyászdal:
halállal végleg összeadd magad.
De veszni fog, ki majd magába fal,
mert tested telve szörnyü bűn savával.
A kárhozatba így tolul gyalázat:
mohók belében húsod megdagad.
Hát fuss! A széllel messze fussatok,
hisz ott, előbbre, arra fut a jog,
s egy mentő cikkely mindig feldereng.
Ám jön az álmok szent pribékje
és tőrbe csal a csalfa szóval: béke, hogy fölkoncolja hitvány testetek.
|
|
|
|