|
|
Jeles művész volt az
egyik beszélgetős műsor vendége a tévében. Külön készültünk rá, talán a
személyes ismeretség okán is, illetve azért, mert szeretjük a munkáit,
Éva a blogját is rendszeresen olvassa, én meg a művészete előtti mély
főhajtás mellett a politikai kiállását is szimpatikusnak és fontosnak
gondolom.
Tovább...
|
Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a konyhában, Miklós bácsi a
dolgozószobában szöszmötöl, értékes könyvgyűjteményének féltett
darabjait rendezgeti. Roppant elégedett, mert sikerült teljessé tennie
Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit fáradságos munkával pótolta az
egyetlen hiányzó kötetet – de megérte.
Tovább...
|
|
|
A keresőoptimalizálás
terén végzett több munkám is azzal kezdődött, hogy elébe szaladtam egy
kilátásba helyezett megbízásnak. Például valaki megkeresett, hogy
optimalizáltatná velem a honlapját a kavicsgömbölyítés
témakörében, azaz szeretné, ha a weboldala az internetes keresések
során ezzel a kulcsszóval a találati listák élére kerülne. Ezt persze
nem hiúsági okokból ambicionálja, hanem azért, mert szeretne minél több
gömbölyített kavicsot értékesíteni a roppant telített piacon, és azt
reméli - joggal - hogy majd jobban megtalálják a vásárolni szándékozók,
ha javít oldala pozícióján.
Tovább...
|
Az operabéli borbély mindenütt ott van (Figaro itt, Figaro ott), a filmbéli viszont ott sem volt. Hogy pontosan hol volt, hol nem volt,
azt még a népmesei frazeológia kedvéért sem árulhatom el, mert
poéngyilkosság lenne, lelőném a Coen fivérek (ír, rendez, produkál)
végső nagy csavarintását, amely annak ellenére okoz meglepetést, hogy a
gyakorlott kriminéző eleve számít valami ilyesmire. Amivel itt a
fordulat mégis túlmutat a „nahát!” meglepettségén, az abból fakad, hogy
sikerül vele az igazságtétel kampós orrára jókora fricskát elhelyezni.
Tovább...
|
No
de ki az a Kárpáty Zoltán?? Vajon ki írja a Kárpáti Nyúz című
hírblogot, amely durván oda-oda-mondogat mindenkinek? Kik az
informátorok? // Most, hogy egyik ajánló blogom hosszúra tervezett
sorozatában kísérletet teszek arra, hogy születésük sorrendjében ma is
létező 50 blogomat bemutassam, szót kell ejtenem egy megszűntről is, lévén épp hozzá értem a kronológiában.
Tovább...
|
Így november 7-e táján minden évben eszembe jut az a nagyszerű és úttörő jellegű összművészeti akció, amelyet az Alkarpatraz irodalmi csoport
hajtott végre 2004-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom
évfordulója alkalmából – nem kevés humorral, gúnnyal, alkotói ötlettel
és nagyra törő művészi ambícióval.
Tovább...
|
Afelől, ugye, senkinek sincs kétsége,
hogy Örkény István korszakos zseni volt. Aki olvasta és/vagy látta a Macskajátékot vagy a
Tótékat, az nemigen gondolhat mást. De az sem, aki az Egyperces novellákon nőtt
fel. Közéjük tartozom.
Tovább...
|
Vajon
nem fél-e attól Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség (KMKSZ) elnöke, hogy a magyar lakosságot becsmérlő új és újabb
kijelentései miatt egyszer vasvillával fogják kikergetni a magyar
falvakból?
Tovább...
|
Verseimből:
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
Mikor a busz az állomásra...
És Ákos apja akkor megpihent, akár ha várna csak egy intő jelre, hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet. Akit egy emlék vonzott régi helyre vagy dolga volt itt, épp erre ment – mikor a busz az állomásra érkezett.
Csak megpihent, de arca rezdült, változott, akár ott fenn a fellegek. És látszott, hogy benne minden eldőlt, már elhagyta a messzi végtelent – mikor a busz az állomásra érkezett.
Előtte súlyos tárgyak árnya ingott – nincsen út, amely még innen elvezet. Hunyorgott, a fényre bandzsalított – mikor a busz az állomásra érkezett.
Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre. Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett, mikor a busz az állomásra érkezett.
És várt tovább az intő jelre, mikor a busz az állomásra érkezett.
Mikor a busz az állomásra érkezett.
|
Nincsen már oldás
halmazok zára mögött csak hallgatag némán csak néma nem jósol Püthia transzba sem réved nem is lát látomást pedig lenne mit lenne mit látnia
csontokat vet ki sírva az anyaföld emitt egy fénylő hófehér koponya melléje fekszik magába öleli buzgón egy árva elvert gyerekbika
kezek az égre nyúlnak fel fohászra de elcsapja már karvalyoknak röpte toll is ha szállna utat még mutatna spirálist rajzol rajzol csak pörögve
mosolyon halál kuporog fogatlan öléből pereg fekete gabona pirkadat súlya látnokot idéz fel értetlen varázs elrontott mágia
fehér szüzek meg fekete bárányok ők lésznek holnap ünnepi áldozat szélörvény rándul állatöv felszűköl homok mar vérig ránctalan arcokat
nincsen már oldás nem lehet kegyelem fordulj a mélybe akárha magadba eljön a hajnal véle jön halálod pénzt kap a látnok lelket vált aranyra
|
|
|
|