|
|
Valaha kollektív blogolás színtere volt: meghívtam pár kollégát, hogy érdekességeiket itt publikálják. Blogarléc - Magasra tettük címen ment egy ideig. Aztán nekem lett ajánlóblogom, de elhanyagoltam, pedig optimalizált honlap
volt. Most felújítottam és nagyon különleges zenéket és művészeti
érdekességeket ajánlok benne olvasóimnak. Legutóbb Chagallt és
Ligetit...
Tovább...
|
A
dolog azzal kezdődött, hogy a magát a legendás szovjet űrhajósnő után
Tereskovának keresztelő Nagy Kriszta baráti körben nézte 2014-es
országgyűlési választások eredményhirdetését a televízióban és amikor
kihirdették annak eredményét, e szavkra fakad: "Bassza meg, gyerekek,
nincs mese, Orbán Viktor képeket kell festeni". Akkor még nem tudta,
hogy mekkora nagy szerelem lesz belőle :).
Tovább...
|
|
|
Csak most jutottam hozzá, hogy elolvassam Csordás László terjedelmes tanulmányát Kovács Vilmos Holnap is élünk c. regényéről, befogadástörténetéről. A korábban blogjában és az Együttben három közlésben megjelent értekezés most A szétszóródás árnyékában című, nemrégiben megjelent kötetét nyitja – így itt : > lásd egyvégtében is végigolvasható.
Tovább...
|
Márpedig nem utazik Franciaországba. Nem akarja látni Párizst. Pedig Belmondo és Piaf a kedvence.... A fogalom, hogy előítélet,
ezután hangzik el először. És nem lehet tovább kerülgetni, elhangzik a
kérdés, hogy vajon Trianon miatt-e. Igen, az idősebbik szemrebbenés
nélkül bevallja, hogy a trianoni döntésben játszott szerepük miatt
utálja a franciákat.
Tovább...
|
Fotók
százait, de inkább ezreit találhatja meg és nézheti végig, aki a
Kijevben élő fotós, Ruszlan Lobanov nevére rákeres. Persze a nevét
ajánlatos inkább ukrán verzióban - Руслан Лобанов - vagy angol
helyesírással - Ruslan Lobanov - beütni a Google képkeresőjébe - akkor
viszont ömlenek a pucér nők minden mennyiségben. Művészfotók – vágnám rá az egyszerűség
kedvéért...
Tovább...
|
Olykor
nem árt új jelentést adni a szavaknak. Én például alább töredelmesen
bevallom, hogy mivel kínosan kényes vagyok az
undormányomra, ezért szükségét éreztem, hogy jelentését definiáljam.
Szeretem rendben tudni a dolgokat magam körül, de úgy, hogy azért túl
sokat ne
kelljen vele foglalkoznom, így inkább kreativitással pótolom a pedáns
rendszerezést.
Tovább...
|
a pszichodráma eredetileg nem irodalmi műfaj, hanem pszichoterápiás tréning, a pánikbetegség kezelésében is hatásos
Bizony
nem először próbálkozom „műfajteremtéssel”. A kifejezés persze
túlságosan nagyképű akkor is, ha előttem (tudtommal) senki sem írt
limerikben sírverseket, mint ahogy a posztmodern koan létrehozásában is,
úgy vélem, szűz területen botladozom. Most újabb határmezsgyén mutatok
be szövegszerű egyensúlygyakorlatokat.
Tovább...
|
Aki ismer, tudhatja, hogy Orbán Viktor jelenlegi magyar miniszterelnök
nem a szívem csücske. És akkor még finom voltam... Így talán
természetes, hogy blogomban örömmel mutattam be az a politikai tartalmú
civil akciót, amelynek során a kormányfő választási plakátját alaposan
kipingálták. Nem véletlenül pont olyanra, mint amilyennek a képen
látszik. Érdekesség, hogy az eredeti blogbejegyzésem a Magyarország miniszterelnöke keresőkérdéssel a Google-találatok közt az első 10 közé került.
Tovább...
|
Verseimből:
Alku holnapig
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge csont, lehetnél jámbor őrült, aki halkan kifestett színfalak mögé osont.
Vehetnél zsemlét, mézes kis kalácsot, mert hátha élhetsz holnapig tovább, csak meg ne tudd, miféle csapdát ácsolt alád az alku vérén hizlalt vád.
Elvesznél ott, ahol a gazdag zajnak gyér hangzatot a koldus csend adott – s ahol a fények árnyból fészket raknak, pihennél csendben, mint aki halott.
Lehetnél bár, de mégsem vagy szikár, hiába koplalsz, szép kerek a léted. Serénykedik a dics, kicsit kivár, mert nem hiszi, hogy dühre elcserélted.
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge váz, de bosszú érik benned, arca csattan és hullásodra pöffedten vigyáz.
|
A rosszkor jött néző
Most érkezik az állványok alá. Vállára halkan hullik rá a mész, mint életére les a kínhalál.
Magát nyugtatja, nincsen semmi vész, hisz szinte új még ünnepi kalapja – de mégis marja bent a sanda félsz,
mikor az ajka sarkát megharapja a meg-megingó állványok alatt. És hull a mész, és fejfedője kajla,
és nem ragyoghat fenn a szende nap, mert elrontva a múló emberélet, mert elhavazva már a szép kalap:
a mész rakott rá rettenetes szégyent. S mikorra jönne mentő virradat, lejár a jegy, lejár a régi bérlet
az összecsukló ácsolat alatt.
|
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
|
|
|