Őszintém mondom: nagyon meglepett, hogy Magyarország lakosságának az a része, amelyet józanabbul gondolkodónak, kevésbé manipulálhatónak gondoltam, milyen könnyen bedőlt (újra) a szociális demagógiának. A határon túli magyarok szavazati jogát, illetve annak igazságtalanságát kampánycélokra, szavazat szerzésre, adatgyűjtésre felhasználó politikai erő (a Demokratikus Koalíció) valószínűleg tisztában volt azzal, hogy saját érdekeit ilyen módon érvényesítve a legalantasabb emberi indulatokat szítják. Nem az emberek igazságérzetére, hanem az irigységre és a gyűlöletre építették kampányukkal. Az majd kiderül, bejött-e a számításuk (belhonban valószínűleg igen), ám az már most világos, hogy a határon túl teljes elutasítottságot "nyertek". Tovább...

A terjedelmét és kiállítását tekintve exkluzívnak számító kötet kárpátaljai szerkesztői (szám szerint hatan) sajnálattal értesültek arról, hogy több durva hibát ejtettek munkájuk során. Megfogalmazásuk azt sejteti, hogy ezekről a durva hibákról nem tudtak, hanem külön értesítették róluk őket. Vagyis eszerint hatuk közül egyikük sem tudta például azt, hogy én még élek (és nem haltam meg 2012-ben), illetve - és leginkább - arról sem hallottak hogy minden újraközléshez meg kell kérni a szerző, illetve a jogtulajdonos hozzájárulását. Na ja, ez Kárpátalján eddig sem volt szokásban (lásd Dupka kiadói működését)... - Szíves elnézését kérjük a durva hibákért. Megértjük a felháborodását. Mi magunk is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket. - írják röhejes levelükben. Tovább...

Négy év telt el azóta, hogy írásom címében először illettem Ukrajnát egyértelműen negatív jelzővel. A komisz Ukrajna keltett keltett némi visszhangot, sokan érezték úgy, hogy helyettük fogalmaztam meg ellenérzéseimet az országgal és annak irányító hatalmi rendszerével kapcsolatban. És bár nem volt szándékom új jelzőt aggatni a lakhelyemül szolgáló államalakulatra, tavaly az új ukrán oktatási törvény hatályba léptetése miatt mégis meg kellett írnom Az ostoba Ukrajna című opuszt is. Azóta nem sok jó történt, akár újabb jelző is következhetne, hiszen 2018. február 28-án Ukrajna Alkotmánybírósága határozatot hozott a 2012-es, kisebbségbarát nyelvtörvényként emlegetett jogszabály érvénytelenítéséről, kimondva, hogy „Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól” nem felel meg Ukrajna Alkotmányának (alkotmányellenes); a nyelvtörvény a döntés következtében a határozat elfogadásának napjától már nem hatályos. A döntés ügyében fellebbezésnek helye nincs. Tovább...

Két kárpátaljai magyar író tiltakozásul kilépett az ukrán írók szövetségéből. Nem sokkal az új ukrán oktatási törvény hatályba lépése után Berniczky Éva és Balla D. Károly - tiltakozásul a törvény 7. cikkelye ellen, amely korlátozza az anyanyelven való tanulást - kilépett Ukrajna Nemzeti Írószövetségéből. Ennyi a lényeg. Annak rendje és módja szerint megírtuk a nyilatkozatot, tagsági igazolványainkat mellékelve eljuttattuk a Szövetség helyi szervezetének az elnökéhez. | Akadtak, akik megkérdezték: rendben, hogy tiltakozunk, rendben, hogy az oktatási törvény ellen - de hogy jön ide az írószövetség. Hát csak úgy, hogy ez a szervezet része annak az állami struktúrának, amelynek a keretében a törvény megszületett, mi pedig még a magunk közvetett módján sem szeretnénk ennek az egyre erősödő, az állampolitika szintjére emelkedett nacionalista politikai kurzusnak a működéséhez asszisztálni azzal, hogy tagjai maradunk az ukrán alkotó értelmiség élcsapatát reprezentáló írószervezetnek. Tovább...

Nemesnek gondolom a célt, praktikusnak az ötletet és szimpátiagesztusnak szánom elhatározásomat: mától a magam szerény módján hozzájárulok ennek a mozgalomnak a remélt sikeréhez és az Orbán-rendszer ennél is jobban remélt bukásához. Nyomtass te is! - új szamizdat kezdeményezés a sajtószabadság és az információszabadság megőrzése jegyében. Hogy ez a kezdeményezés megdöntheti-e az Orbán-rendszert, az nem tudom, de annyi bizonyos: roppant szomorú, hogy az igazságot már csak ezen a réven lehet eljuttatni azokhoz a milliókhoz, akik a közmédia csecsén lógnak. Tovább...

Aki repült már álmában, érezte a kettősséget: a megdöbbenést, hogy hát mégis, mégis sikerült, s e megdöbbenés ellenpontját, azt, hogy nincs is semmi természetesebb a világon, mint a repülés. Természetesség és megdöbbenés – ez az ambivalens érzés uralkodik el azon, aki Petróci Iván verseit kellő figyelemmel és odaadással olvassa - írtam valamikor az 1980-as években, amikor egy kétnyelvű közös verseskötetet terveztünk: kölcsönösen lefordítottuk volna saját anyanyelvünkre egymás 25-15 versét. | Két aktuális írásomban is megemlékeztem Ivan Petrovcij költészetéről, illetve inkább régvolt barátságunkról, amely jóval halála előtt megszakadt. Tovább...

Ha a közismert és a műfordítással kapcsolatban gyakran használt gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint… Ez a változatosság arra enged következtetni, hogy az időzők nem ismerik a pontos forrást, inkább csak hallották a szemléletes metaforát. Utánajártam. Tovább...

A magyar irodalom legendák övezte nagy avantgárd alakja, nemzedékek példaképe, Tsúszó Sándor az időskori műveit svédországi otthonában alkotta, mint azt Dr. Kállay O. Béla irodalomtörténész hosszú kutatómunkával kiderítette. Az élemedett korú mester személyes levelezéséből és a svéd ingatlannyilvántartás dokumentumaiból tudjuk, egzotikus dolgozószobája déli növényekkel teli télikert volt. A mediterrán és karibi dísznövények jól fejlődtek  a zord északon, köszönhetően az üvegház-hatásnak, amely kellemes meleget biztosított minden ottlakó számára az üveggel beépített teraszon. Tovább...