|
|
A
fagocitátum (fagocita+citátum) egy általam kreált és használt
szövegalkotási technika, illetve ennek eredménye: az a szöveg,
amej egy induló szövegegység (mint idézet) módszeres körbeírásának
(bekebelezésének) többszöri
ismétlésével jön létre. Ötletemet irodalmi projektumnak szántam, de egy
leleményes pedagógusnak köszönhetően utóbb bevett oktatási módszerré
vált,
tőle többen is átvették, felhasználták, számos tankönyvben,
feladatgyűjteményben szerepel, nevem említésével –
vagy inkább anélkül. Még színházi pályázatot is építettek rá: az Örkény
Szinház 2017-ben írta ki a Kafkai fagocitátumot.
Tovább...
|
Éva novellája is szerepel a Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon című most megjelent prózaantológiában, amejben a 11 felkért szerző A történelemben nincs „ha" – de az
irodalomban van, sőt, az irodalom csupa „ha": fikció, képzelgés, játék
téziséből kiindulva vették birtokukba a történelmet. Amikor Éva a
felkérést megkapta, sokáig töprengett, mi történjen Kárpátalján
egészen másként 1920-ban. És kik legyenek a másként történés
szereplői. Biztos, hogy korábbi írásainak olvasói azonosítani fogják a
pestis-járvány miatt megüresedett ungvári
Fried-palota újdonsült lakóit, akiknek elegük lett korábbi életükből.
Tovább...
|
|
|
Ennek
az interjúnak a válaszait kórházba kerülésem előtt írtam meg 2019
májusában. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. De erre a
véglegesítésre több mint egy hónapot kellett várnia a litera.hu
online portálnak, ahol aztán június végén meg is jelent. Azt hiszem, ez a
leghosszabb és talán legméjebbre hatóló interjú, amit valaha adtam.
Több helyen éritek kényes témákat, akad ojasmi,
amivel kapcsolatban most fogalmaztam meg először ijen pontosan és
aprólékosan a véleményemet. Ijen téma például az apámhoz való viszonyom
és az irodalom szerepéről vallott nézeteim változása: lényegében kétszer
tettem meg ugyanazt az utat: a magyarság
ügyeiből kimaradni szándékozó reménybeli fizikusként előbb „megtértem”
az irodalmi magyarságszolgálat szentéjébe, majd fokozatosan
kihátráltam
a sorsfelpanaszolás oltára alól és megtagadtam mind azt a fajta
közszolgálati literatúrát, mind azt a fajta kisebbségi
magyarsággyakorlást, amej, úgy éreztem, irodalmunk megújulásának
akadájává vált.
Tovább...
|
Két kárpátaljai magyar író tiltakozásul kilépett az ukrán írók szövetségéből. Nem sokkal az új ukrán oktatási törvény hatályba lépése után Berniczky Éva és Balla D. Károly
- tiltakozásul a törvény 7. cikkelye ellen, amely korlátozza az
anyanyelven való tanulást - kilépett
Ukrajna Nemzeti Írószövetségéből. Ennyi a lényeg. Annak rendje és módja
szerint megírtuk a nyilatkozatot, tagsági igazolványainkat mellékelve
eljuttattuk a Szövetség
helyi szervezetének az elnökéhez. | Akadtak, akik megkérdezték:
rendben, hogy tiltakozunk, rendben, hogy az oktatási törvény ellen - de
hogy jön ide az írószövetség. Hát csak úgy, hogy ez a szervezet
része annak az állami struktúrának, amelynek a keretében a törvény
megszületett, mi
pedig még a magunk közvetett módján sem szeretnénk ennek az egyre
erősödő, az állampolitika szintjére emelkedett nacionalista politikai
kurzusnak a működéséhez asszisztálni azzal, hogy tagjai maradunk az
ukrán alkotó értelmiség élcsapatát reprezentáló írószervezetnek.
Tovább...
|
Nemesnek
gondolom a célt, praktikusnak az ötletet és szimpátiagesztusnak szánom
elhatározásomat: mától a magam szerény módján hozzájárulok ennek a
mozgalomnak a remélt sikeréhez és az Orbán-rendszer ennél is jobban
remélt bukásához. Nyomtass te is! - új szamizdat kezdeményezés a
sajtószabadság és az információszabadság megőrzése jegyében. Hogy ez a
kezdeményezés megdöntheti-e az Orbán-rendszert, az nem tudom, de annyi
bizonyos: roppant szomorú, hogy az igazságot már csak ezen a réven lehet
eljuttatni azokhoz a milliókhoz, akik a közmédia csecsén lógnak.
Tovább...
|
Aki
repült már álmában, érezte a kettősséget: a megdöbbenést, hogy hát
mégis, mégis sikerült, s e megdöbbenés ellenpontját, azt, hogy nincs is
semmi természetesebb a világon, mint a repülés. Természetesség és
megdöbbenés – ez az ambivalens érzés uralkodik el azon, aki Petróci Iván
verseit kellő figyelemmel és odaadással olvassa - írtam valamikor az
1980-as években, amikor egy kétnyelvű közös verseskötetet terveztünk:
kölcsönösen lefordítottuk volna saját anyanyelvünkre egymás 25-15
versét. | Két aktuális írásomban is megemlékeztem Ivan Petrovcij
költészetéről, illetve inkább régvolt barátságunkról, amely jóval halála
előtt megszakadt.
Tovább...
|
Ha a közismert és a műfordítással kapcsolatban gyakran használt gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint
kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek:
olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint… Ez a változatosság arra
enged következtetni, hogy az időzők nem ismerik a pontos forrást, inkább
csak hallották a szemléletes metaforát. Utánajártam.
Tovább...
|
Fazekas
Andrea írja a kötetről: "Az elbeszélések erősen stilizáltak, így
olvasás közben mindenre oda kell figyelni, mert minden jelentéssel bír, a
gondosan kiválasztott címek pedig különösen beszédesek, meghatározzák
az egész elbeszélést. Nincs ez másként a kötet címadó novellájában sem, a
Szerencsegyökér már a címével is sejteti, hogy nem lesz egyszerű
olvasmány, mivel maga a mandragóra növény is számos hiedelem alapját
képezi, van, ahol mitikus mérgező növényként van számon tartva, másutt
afrodiziákum és termékenységnövelő, míg felénk, Kárpátalján úgy tartják,
hogy az akasztott ember magömléséből fakad. Tulajdonképpen ez utóbbi
babona adja a novella gerincét is." Éva könyve válogatott és új
novelláit tartalmazza.
Tovább...
|
Verseimből:
MIELŐTT ÁTLENDÜLNE
Átlendülne, de parttalanul öleli minden kényszeredett végzet, párállva fel-alá szállnak az esteli ködök – unja az egészet,
ki akar térni, de viaduktok széle tereli jobb belátásra, hogy ne hulljon hasztalan borpiros vére s ne kerüljön takarásba,
ha majd fotósok vakuja felsajog, s a szenzáció naprakész létráján egy fokot léphet, és mint nagyok kicsinységei – alkatrész
legyen akár, roppant gépezet köveit igazgató pici vacak – – átlendülne, de inkább körbe lépdel itt, hátha jön a nagy hacsak,
a kivárhatatlan feltétel bujasága – felborulna minden mérleg! –, de addig marhatja irigység, a sárga, mielőtt feladná végleg.
|
Balla D. Károj*
ÜDVRE, KÁRHOZATRA
lementem fekvő áldozatba immár a félelem, mi újra mellre vet a torkom fojtja, mint a zöldes hínár hét éve már, hogy hozzám érkezett
a főmet mégis felszegném a hídnál mert gyáva az, ki által kúszva megy kicsit majd késem, jó időben hívjál és éles hangon értem perlekedj
a hídon túl már nem ér el az átok csak jutni át ne lenne oj nehéz veszéjek húznak, löknek bősz viszájok a földre nyom az ámok és a vész
lementem újra fekvő áldozatba remegve várok üdvre, kárhozatra
_______________
* Új írásaimban az elipszilon használatát mellőzöm, mindenütt j-vel hejettesítem.
|
MIKOR A BUSZ AZ ÁLLOMÁSRA...
És Ákos apja akkor megpihent, akár ha várna csak egy intő jelre, hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet. Akit egy emlék vonzott régi helyre vagy dolga volt itt, épp erre ment – mikor a busz az állomásra érkezett.
Csak megpihent, de arca rezdült, változott, akár ott fenn a fellegek. És látszott, hogy benne minden eldőlt, már elhagyta a messzi végtelent – mikor a busz az állomásra érkezett.
Előtte súlyos tárgyak árnya ingott – nincsen út, amely még innen elvezet. Hunyorgott, a fényre bandzsalított – mikor a busz az állomásra érkezett.
Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre. Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett, mikor a busz az állomásra érkezett.
És várt tovább az intő jelre, mikor a busz az állomásra érkezett.
Mikor a busz az állomásra érkezett.
|
|
|
|