|
|
Az
alábbiakban Markovits Teodóra kritikus és irodalomtörténész, az
Alkarpatraz főszerkesztője tollából származó, eddig publikálatlan esszé
néhány kiszivárogtatott részlete olvasható. A terjedelmes írásmű Miért nem szeretjük BDK-t
összefoglaló cím alatt veszi sorra a kárpátaljai magyar író, Balla D.
Károly viseltes dolgait, jellemhibáit, irodalmi és közéleti
szélhámosságait. Az esszé nem titkolt célja: leleplezni BDK valódi
énjét, bemutatni, hogyan tupírozódott jelentős életművé a sekélyes
gondolkodású féltehetség által összegereblyézett szövegkazal.
Tovább...
|
Könyvemet épp abba a rezervátumba zárták, amelyből évtizedek óta
szabadulni igyekszem. Egyetlen példánya sem kerül kereskedelmi
forgalomba, s nem jut át a határon sem. A Kő és árnyék
fűtetlen kárpátaljai könyvtárak magányában didereg, nincs esélye
megmérettetésre sem a nyelvterület szélesebb olvasóközönsége előtt, sem
szakmai
körökben. A kötetem címadó versében a kő ráhull az árnyékára, de
könyvemmel mintha fordítva történne: félő, hogy az ismeretlenség egyre
sűrűbb árnya telepszik rá. Ki kell hát szabadítanom valahogy. Új
projektumot indítok.
Tovább...
|
|
|
A
Gutenberg-galaxis porladásra ítélt darabjai a digitális világ fényében
újra felragyognak… Mámorító érzés ehhez a világhoz csatlakozni,
gyarapításában részt venni, sajátosságait művészi tartalommal társítani.
Az önkifejezésnek és a világ értelmezésének soha nem tapasztalt
távlatai nyílnak meg ezáltal. Ezekkel okosan élni: lehet-e szebb kihívás
XXI. századi író számára?
Tovább...
|
Újra
ritkábban írok verset. Volt már így. Nagyjából 1996-os kötetem
(Árokszélen) megjelenése után úgy látszott, végképp áttérek a prózára és
főleg a publicisztikára, esszére. Kötetnyi elbeszélés, két regény, több
tucatnyi közéleti írás és irodalmi életünkkel foglalkozó
tanulmány-féleség jelzi a 2006-ig terjedő évtizedet. Vers alig
született. 2007-ben aztán globális nemírhatnékom támadt...
Tovább...
|
„A szakmai körök és a közönség egyik
része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom
eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi
igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások
ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen
alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az
éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét
elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő
beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.” - A fenti problémát éppen 10
évvel ezelőtt vetettem fel s indítottam vele internetes eseményt.
Tovább...
|
Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a
konyhában, Miklós bácsi a dolgozószobában szöszmötöl, értékes
könyvgyűjteményének féltett darabjait rendezgeti. Roppant elégedett,
mert sikerült teljessé tennie Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit
fáradságos munkával pótolta az egyetlen hiányzó kötetet – de megérte. Ám
ahogy igazgatja a vastag tómuszokat, egérpiszkot talál. Közelebbről is
szemügyre veszi a fekete szemcséket, igen, semmi kétség. Kiemel néhány
könyvet a lelet környékéről, alaposan megvizsgálja őket. A negyediken
aztán felfedezi az éles kis fogak nyomát: a bőrtábla sarkát csúnyán
megbontotta a hívatlan látogató.
Tovább...
|
Mint
azt körlevélben tudatták velem, állami támogatás híján megszűnőben van,
vagy legalábbis a korábbi formájában 2013. január 1-től már már nem tud
működni A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága,
régebbi és közismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia. A hír nem
örvendetes, inkább szomorú akkor is, ha a nevezett szervezet működésének
kezdettől voltak bizonyos furcsaságai. Az ellenben tagadhatatlan, hogy
maguk a rendezvények, a tényleges anyanyelvi konferenciák több
szempontból is emlékezetesek maradnak számomra.
Tovább...
|
Balla D. Károly harmadik regénye azokhoz
a kortárs regényekhez kapcsolódik, amelyek a felnőtt fiúnak az apához
fűződő feldolgozatlan viszonyát tematizálják. A Tejmozi című
regény emellett az anya és a fiú kötődésének, elválásának a folyamatát
és az elhunyt szülők emlékéhez való viszonyulást dolgozza fel.
Egy olyan fiatal regényhős tudata és reflexiói kerülnek a kisregény
középpontjába, aki az apáról és az anyáról kezd írni vallomásos
regényeket, és akit az írás mint az önmeghatározás és az
identitásteremtés eszköze segíti a keresésben és a magánya okaival való
szembesülésben.
Tovább...
|
Verseimből:
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
Mikor a busz az állomásra...
És Ákos apja akkor megpihent, akár ha várna csak egy intő jelre, hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet. Akit egy emlék vonzott régi helyre vagy dolga volt itt, épp erre ment – mikor a busz az állomásra érkezett.
Csak megpihent, de arca rezdült, változott, akár ott fenn a fellegek. És látszott, hogy benne minden eldőlt, már elhagyta a messzi végtelent – mikor a busz az állomásra érkezett.
Előtte súlyos tárgyak árnya ingott – nincsen út, amely még innen elvezet. Hunyorgott, a fényre bandzsalított – mikor a busz az állomásra érkezett.
Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre. Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett, mikor a busz az állomásra érkezett.
És várt tovább az intő jelre, mikor a busz az állomásra érkezett.
Mikor a busz az állomásra érkezett.
|
Nincsen már oldás
halmazok zára mögött csak hallgatag némán csak néma nem jósol Püthia transzba sem réved nem is lát látomást pedig lenne mit lenne mit látnia
csontokat vet ki sírva az anyaföld emitt egy fénylő hófehér koponya melléje fekszik magába öleli buzgón egy árva elvert gyerekbika
kezek az égre nyúlnak fel fohászra de elcsapja már karvalyoknak röpte toll is ha szállna utat még mutatna spirálist rajzol rajzol csak pörögve
mosolyon halál kuporog fogatlan öléből pereg fekete gabona pirkadat súlya látnokot idéz fel értetlen varázs elrontott mágia
fehér szüzek meg fekete bárányok ők lésznek holnap ünnepi áldozat szélörvény rándul állatöv felszűköl homok mar vérig ránctalan arcokat
nincsen már oldás nem lehet kegyelem fordulj a mélybe akárha magadba eljön a hajnal véle jön halálod pénzt kap a látnok lelket vált aranyra
|
|
|
|