|
|
Bizony
mondom, eddig sem szíveltem a Fideszt, elítéltem politikájukat,
magatartásukat, a demokratikus és liberális értékekkel való permanens
szembefordulásukat, egyszerre gőgös és cinikus megnyilvánulásaikat és
orcátlan populista hazudozásaikat – de
most személyes ellenségemmé váltak azzal, hogy a
polgári engedetlenség eszközeivel élő, a székházfoglalásban a
legbékésebb magatartással fellépő tüntetőkre – köztük lányomra –
a jogszerű fellépést biztosító rendőrséget elküldve ráhozták ezeket a
rossz arcú marconákat, akik között még gyilkosságért ült köztörvényes is
akadt.
Tovább...
|
És ti már felvettétek a magyar
állampolgárságot? Kérdezi szinte hetente valaki ismerőseink közül. Nehéz
okosan felelni, mert a száraz nem után azonnal jön a miért nem,
és ez már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Alig lehet
elkerülni, hogy nemzeti büszkeségében meg ne sértsük a kérdezőt. A
kijelentés, hogy nekünk nincs szükségünk sem magyarságunk megéléséhez,
sem gyakorlásához semmilyen közjogi betagozódásra, önmagában nem elég,
mert ezzel megbánthatjuk azt, akinek viszont égető szüksége van
ilyesmire.
Tovább...
|
|
|
Nem várt (?) reakciókat váltott ki
minapi bejegyzésem, amelyben egy szerintem igen ostoba és a kárpátaljai
magyarság ügyének inkább ártó, mint használó ötletet bíráltam keresetlen
szavakkal: Nettó baromság – Itt Magyarul Is.
Az egyik reakció magától az ötletgazdától érkezett személyes, baráti
hangú e-mail formájában.
Tovább...
|
Értesülve
az örvendetes hírről, hogy Kárpátalja nagy szülötte, Vidnyánszky Attila
felszenteltetné a Nemzeti Színházat, továbbá pedig kellőképpen átérezve
e nagyszerű és nemes szándék magasztosságát és lélekemelő voltát, az Egyek Alkotócsoport
egyemberként áll a szent ügy mellé.
Tovább...
|
Rekordkísérlet közben vesztette életét
Balla D. Károly költő. Az extrém internetes szokásairól és posztmodern
allűrjeiről ismert kárpátaljai alkotó ezúttal éppen posztemelésben
kívánt csúcsot felállítani. Egy világrekordot már magáénak tudhatott
ezen a téren azzal, hogy 60 saját blogot vezetett, most azonban arra
tett kísérletet, hogy egyetlen óra leforgása alatt száz irodalmi
blogbejegyzést posztoljon ki az internetre.
Tovább...
|
A Google, mint tudjuk, nem gondolkodik, mégis egyre
okosabb. Algoritmusait folyton fejlesztik, finomítják, így néha már akkor is megérti, mire keressük a választ, ha
pontatlanul, körülményesen tettük fel a kérdést. Ha például ezt gépeljük
a keresőbe: Kinek is a filmjében fürdik Anita Ekberg egy szökőkútban? – jó esetben Fellini neve kerül az első helyre.
Tovább...
|
A szerkesztői munkának szükséges
velejárója az önjelölt költők lelkének ápolása. Ha az ember
irodalmi rovatot, kulturális folyóiratot szerkeszt, könyvet ad ki,
óhatatlanul megkeresik ismeretlen, de ismertségre áhítozó szerzők a használhatatlan verseikkel.
Tovább...
|
Idejében szeretném félreoszlatni azokat a rosszindulatú híreszteléseket, amelyek
szerint olyan meggondolatlan újévi fogadalmat tettem volna, hogy az új évben
még halálos fenyegetések kényszerítő hatása alatt sem indítok új
blogot, nem üzemelek be új egyetlen egy webhelyeket sem.
Tovább...
|
Verseimből:
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
Mikor a busz az állomásra...
És Ákos apja akkor megpihent, akár ha várna csak egy intő jelre, hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet. Akit egy emlék vonzott régi helyre vagy dolga volt itt, épp erre ment – mikor a busz az állomásra érkezett.
Csak megpihent, de arca rezdült, változott, akár ott fenn a fellegek. És látszott, hogy benne minden eldőlt, már elhagyta a messzi végtelent – mikor a busz az állomásra érkezett.
Előtte súlyos tárgyak árnya ingott – nincsen út, amely még innen elvezet. Hunyorgott, a fényre bandzsalított – mikor a busz az állomásra érkezett.
Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre. Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett, mikor a busz az állomásra érkezett.
És várt tovább az intő jelre, mikor a busz az állomásra érkezett.
Mikor a busz az állomásra érkezett.
|
Nincsen már oldás
halmazok zára mögött csak hallgatag némán csak néma nem jósol Püthia transzba sem réved nem is lát látomást pedig lenne mit lenne mit látnia
csontokat vet ki sírva az anyaföld emitt egy fénylő hófehér koponya melléje fekszik magába öleli buzgón egy árva elvert gyerekbika
kezek az égre nyúlnak fel fohászra de elcsapja már karvalyoknak röpte toll is ha szállna utat még mutatna spirálist rajzol rajzol csak pörögve
mosolyon halál kuporog fogatlan öléből pereg fekete gabona pirkadat súlya látnokot idéz fel értetlen varázs elrontott mágia
fehér szüzek meg fekete bárányok ők lésznek holnap ünnepi áldozat szélörvény rándul állatöv felszűköl homok mar vérig ránctalan arcokat
nincsen már oldás nem lehet kegyelem fordulj a mélybe akárha magadba eljön a hajnal véle jön halálod pénzt kap a látnok lelket vált aranyra
|
|
|
|