|
|
Agyműtét közben vesztette életét
Ungváron Balla D. Károly. A beavatkozásra azután került sor, hogy a
közismert kárpátaljai író elhatározta, nemzeti szilikon-implantátumot
ültet be koponyájába, leginkább azért, hogy ő is olyan verseket tudjon
írni, mint az efféle segédeszközökre egyáltalán nem szoruló honi
pályatársa, Vári Fábián László. A liberális agyközpont helyére szánt
implantátumot a legkiválóbb, erre hívatott szakemberek gondos munkával
elkészítették, majd megfelelő adag küldetéstudatot fecskendeztek bele.
Tovább...
|
Kovásznai nagyanyámat a mostohaapja
„Magyarnak nem adlak” felkiáltással román férfihez akarta kényszeríteni, hát megszökött otthonról a házasság
elől. Jó messze keveredett Székelyföldről, Budapesten kötött ki,
műbútorasztalos nagyapám oldalán. Tizenöt éven át nem sikerült teherbe
esnie. Orvosról orvosra járt, kipróbált minden gyógyfürdőt, elvégzett
minden javasolt kúrát. Mígnem, végső kétségbeesésében és meghazudtolva
rátarti reformátusságát, felajánlotta Szent Antalnak legféltettebb
kincsét...
Tovább...
|
|
|
A magyar demokratikus ellenzék gyöngeségét tapasztalva egyre biztosabb vagyok abban, hogy
Orbán Viktort csak belülről lehet megbuktatni. Ami persze nem jelentené
automatikusan a Fidesz politikájának gyökeres megváltozását, de az
autokrata Orbán-rezsimnek mégis véget vetne, és utat nyithatna
valamiféle társadalmi konszolidáció felé.
Tovább...
|
Csoóri
nem emelte fel szavát Kertész Imre védelmében, Jókai Anna nem szállt
síkra Esterházy mellett, Albert Gábor, Tornai József nem tette helyre a
Konrád-kirekesztőt, Görömbei, Szörényi nem védte meg Radnóti Sándort,
Sára Sándor nem emelt szót Tar Béláért. A bent maradtak sunyi (vagy
egyetértő) hallgatása kíséri a lassan teljessé vált kirekesztést.
Tovább...
|
2013
áprilisában megkíséreltem a 2014-es magyarországi országgyűlési
választások eredményeit megtipplni. Összességében 55 %-ot adtam a
mostani kormányerők, és 45 %-ot a demokratikus ellenzék győzelmének.
Ezen belül 10-10 %-ra taksáltam az ottani vagy itteni 2/3-os győzelmet,
15-nek gondolom azt, hogy a Fidesz vékony többséget szerez és 30 %-nak
azt, hogy a Jobbikkal koalícióra lépve fog kormányozni. A maradék 35 % a
demokratikus ellenzék vékony győzelme. Részletek:
Tovább...
|
A korábbi szolgáltató elégtelen működése miatt új helyre költöztettem és kibővítem a Kárpáti Vipera
nevű kekeckedő blogomat, és ha már hozzányúltam a rendszerhez,
elhatároztam, hogy integrálom belé régi, sokáig álnéven (Kárpáty Zoltán)
írt alternatív baszkurációs blogomat. A Karpaty News akkor hívta fel
magára széles körben a figyelmet, amikor
kisebb fajta botrányt keltett azzal, hogy leleplezte a KMKSZ és a
beregszászi Főiskola fantom-honlapját.
Tovább...
|
Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét ( Mit tud a helyesírás.mta.hu?),
aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a
program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül
legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem
igazán jó az a program, amely:
Tovább...
|
Az alább nagyobb méretben is látható fotót a készítője, a
Kárpátaljára korábban gyakran ellátogató egri Kolláth Jóska barátom
osztotta meg a Facebookon. Indult is egy kis párbeszéd, én például
rákérdeztem, hogy mikor, melyik évben készülhetett a kép – kapásból
magam sem tudtam teljes biztonsággal megállapítani.
Tovább...
|
Verseimből:
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
Mikor a busz az állomásra...
És Ákos apja akkor megpihent, akár ha várna csak egy intő jelre, hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet. Akit egy emlék vonzott régi helyre vagy dolga volt itt, épp erre ment – mikor a busz az állomásra érkezett.
Csak megpihent, de arca rezdült, változott, akár ott fenn a fellegek. És látszott, hogy benne minden eldőlt, már elhagyta a messzi végtelent – mikor a busz az állomásra érkezett.
Előtte súlyos tárgyak árnya ingott – nincsen út, amely még innen elvezet. Hunyorgott, a fényre bandzsalított – mikor a busz az állomásra érkezett.
Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre. Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett, mikor a busz az állomásra érkezett.
És várt tovább az intő jelre, mikor a busz az állomásra érkezett.
Mikor a busz az állomásra érkezett.
|
Nincsen már oldás
halmazok zára mögött csak hallgatag némán csak néma nem jósol Püthia transzba sem réved nem is lát látomást pedig lenne mit lenne mit látnia
csontokat vet ki sírva az anyaföld emitt egy fénylő hófehér koponya melléje fekszik magába öleli buzgón egy árva elvert gyerekbika
kezek az égre nyúlnak fel fohászra de elcsapja már karvalyoknak röpte toll is ha szállna utat még mutatna spirálist rajzol rajzol csak pörögve
mosolyon halál kuporog fogatlan öléből pereg fekete gabona pirkadat súlya látnokot idéz fel értetlen varázs elrontott mágia
fehér szüzek meg fekete bárányok ők lésznek holnap ünnepi áldozat szélörvény rándul állatöv felszűköl homok mar vérig ránctalan arcokat
nincsen már oldás nem lehet kegyelem fordulj a mélybe akárha magadba eljön a hajnal véle jön halálod pénzt kap a látnok lelket vált aranyra
|
|
|
|