|
|
A
Szovjetunióban nincsen szex - mondta egyszer valami nemzetközi
találkozón az öntudatos szovjet küldött, amikor a nyugati újságírók a
szovjet emberek szexuális szokásairól érdeklődtek. A köztudottan prűd
(de velejéig álszent) szovjet propaganda a szerelemmel és a házassággal
szemben a "csak" szexet a burzsoá dekadencia termékének deklarálta. Így
aztán a
pártfelügyelet alatt álló nyilvánosságból teljességgel kiszorult az
erotika (és pláne pornográfia) - ám ez a tiltott gyümölcs iránt alaposan
felfokozta az érdeklődést. Köztudott, hogy kacsingatós-pucérnős
pénztárcákkal és
vetkőzőnős golyóstollakkal minden
államhivatalnokot meg lehetett vesztegetni a brezsnyevi időkben.
Tovább...
|
A
huszadik századi nagy művészek története - állítja Dr. Kállay O. Béla
pszichiáter - szorosan összefügg a gépkocsizás történetével. Igaza
lehet: a technikai forradalom eme nagy vívmányát nagy élvezettel vették
birtokukba írók, festők, színészek. Nem egynek tragikus halálát is
automobil okozta. Alábbi történetünk szerencsére derűsebb kimenetelű.
Aktualitását az adja, hogy a detroiti autómúzeum
elfekvő raktár-készletének katalogizálása közben rábukkantak arra az
éppen száz esztendős, 1913-as gyártású Ford T-modellre, amelyről
kiderült, valaha a jeles avantgárd alkotó és gondolkodó, Tsúszó Sándor
birtokában volt,
aki 1929-ben ezzel utazott viharos házasságának hat ungvári hónapja
múltán
Pozsonyba.
Tovább...
|
|
|
Markovits
Teodóra alakja szellemként leng körbe évek óta. Annak idején -
álszerénység lenne elhallgatni - én fedeztem fel, én adtam ki
Alkarpatraz c. folyóiratát - aztán váratlanul féltékeny lett arra a
munkára, amit őérette végeztem. Kicsinyes bosszúból jól leszúrta
Szembesülés c. regényemet, a Tejmozit sem kímélte. Aztán esszét írt rólam. Most meg...
Tovább...
|
Amikor Weöres Sándor 1989-ben meghalt, Csönge még igen pici lányka volt.
Nekem pedig késztetésem született, hogy Sanyi bácsitól valahogyan
elbúcsúzzam. S mi másként tehettem volna, mint versben. Számomra
emlékezetes utolsó televíziós interjúját felidézve szonettet írtam.
Talán mondanom sem kell, hogy Csönge sem maradhatott ki belőle:
Tovább...
|
Komolyan
mondom, a nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a
legelvetemültebb
liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát
nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival. A
keletkezés előtörténet is botrányos, a kész dalmű pedig... (A néhány
évvel ezelőtti langyos libazsírhoz vagy a köztársasági lakodalmashoz képest ez már kifejezetten cukormázas libafos.) De persze...
Tovább...
|
Sok
példát tudnánk felsorolni arra nézve, hogy a határon túli magyarság
belső erőviszonyait átalakítani szándékozó magyarországi nemzetpolitika
hányszor és hogyan vallott kudarcot. Fideszesék hiába kampányoltak
teljes gőzzel a Felvidéken és Erdélyben: az általuk támogatott magyar
politikai erők mindig csúfosan alulmaradtak az ellenségesnek tartottal
szemben. Kárpátalján sem először történik ilyen. Nem tanulnak belőle.
Tovább...
|
Az
alábbi kis jegyzetemet Kárpáti Vipera c. blogomban jelentettem meg - ez
a webhely kifejezetten a kekeckedős-odasziszegős baszkurációknak a
színtere, erre van kitalálva, és most meg is újult valamelyest azáltal,
hogy a hajdani szép emlékű, a gonzó újsáűgírás kárpátaljai alapjait
megteremteni sikertelenűl kívánó Kárpáty Nyúz régi cikkeit és akkor
szellemiségét is integráltam bele. No, nem csoda, hogy a hangnemén és
kipécézett témákon Önérzetesék fennakadnak...
Tovább...
|
Ez a blogbejegyzés a 2013-as dunai árvíz idején született, a pontos dátum: június 8. // Méltán nevezi posztmodern gesztusnak
Juhász R. József öltönyös-esernyős Duna-performanszát Németh Zoltán.
Ugyanis jóval többről van szó annál, semhogy egy akcióművész skatulyából
kivett úriembernek öltözve belegyalogol az áradó Dunába s ott
álldogálva-sétálva magára vonja a figyelmet, humoros módon nem alulról,
hanem felülről védekezve a víz ellen.
Tovább...
|
Verseimből:
Alku holnapig
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge csont, lehetnél jámbor őrült, aki halkan kifestett színfalak mögé osont.
Vehetnél zsemlét, mézes kis kalácsot, mert hátha élhetsz holnapig tovább, csak meg ne tudd, miféle csapdát ácsolt alád az alku vérén hizlalt vád.
Elvesznél ott, ahol a gazdag zajnak gyér hangzatot a koldus csend adott – s ahol a fények árnyból fészket raknak, pihennél csendben, mint aki halott.
Lehetnél bár, de mégsem vagy szikár, hiába koplalsz, szép kerek a léted. Serénykedik a dics, kicsit kivár, mert nem hiszi, hogy dühre elcserélted.
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge váz, de bosszú érik benned, arca csattan és hullásodra pöffedten vigyáz.
|
A rosszkor jött néző
Most érkezik az állványok alá. Vállára halkan hullik rá a mész, mint életére les a kínhalál.
Magát nyugtatja, nincsen semmi vész, hisz szinte új még ünnepi kalapja – de mégis marja bent a sanda félsz,
mikor az ajka sarkát megharapja a meg-megingó állványok alatt. És hull a mész, és fejfedője kajla,
és nem ragyoghat fenn a szende nap, mert elrontva a múló emberélet, mert elhavazva már a szép kalap:
a mész rakott rá rettenetes szégyent. S mikorra jönne mentő virradat, lejár a jegy, lejár a régi bérlet
az összecsukló ácsolat alatt.
|
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
|
|
|