|
|
Meglepően
sokan osztották meg a Facebookon ott ajánlott új weboldalamat, amelyet -
szüntelenül és reménytelenül vergődve a lokálpatriotizmus és a
kozmopolitizmus határmezsgyéjén - nem csupán abból a célból készítettem,
hogy szülővárosomat bemutassam számos fotó és videó közreadásával és a
fontosabb, általános érdeklődésre számot tartó adatok összefoglalásával ( infók Ungvárról), hanem azért is, hogy a Google keresőben jó pozíciót érjek el vele különböző keresőkérdésekre nézve.
Tovább...
|
Korábban egy 1931-ben keletkezett szovjet erotikus ábácét mutatott be a Vipera Nyúz sokak örömére, nemrégiben frissebb vizuális anyaggal, a posztszovjet világról kritikus képet festő Vaszil Sulzsenko (Василий Владимирович Шульженко) festményeivel igyekezett elnyerni olvasói tetszését. Az 1949-ben született moszkvai művész stílusát groteszk realizmusként említik a források. Kétségtelen, hogy képei a mai orosz valóságot nem a fényes oldaláról közelítik meg.
Tovább...
|
|
|
Korábban Az építész hasa
című film okán már elmeséltem, hogy az 1990-es évek legelején, amikor Évával a
budapesti mozikban először szabadultunk rá a friss nyugati kínálatra,
habzsoltuk a Greenaway-filmeket. Akkoriban még érződött a botrányszag nagy port vert alkotása, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője
körül, mi pedig nem tudtunk betelni a felkavaró (olykor gyomorforgató), de páratlanul szuggesztív
képi világgal s az ezt kísérő hatásos zenével. Ekkor lett kedvencünk az inkább lírainak mondható Számokba fojtva,
amelyet most cirka 30 év után újranéztünk.
Tovább...
|
Túlzott ínyencsége okozta Balla D.
Károly költő halálát. Az ismert ungvári alkotónak, ínyencsége ellenére,
egyáltalán nem volt ínyére az enc. Enciklopédikus tudása ugyan lehetővé
tette volna, hogy felülemelkedjen saját ínyencségén, vagy tehetett volna
úgy, mintha nem is ínyenc, hanem mondjuk védenc vagy kéjenc lenne, de
jól tudta, hogy az enctől sem így, sem úgy nem szabadulhat. Vett hát egy
mély lélegzetet és bár kelletlenül és fanyalogva, de mégis ínyére vette
az encet. Rá is harapott. Le is nyelte.
Tovább...
|
Itt
felsorolni nem szándékozom, hogy mennyi minden kell vagy illik, és hogy
még több mindent lehet, ha igénye van rá az embernek: a források
adottak… De vajon akinek
csak néhány fontos alapinformációra van szüksége, arra viszont azonnal,
az hogyan szerezze be? Nyilván nem rohan hanyatt-homlok a könyvtárba, és
valószínű, hogy – ha birtokában van – a több kilós nagylexikont sem
kapja le a polcról, hogy valószínűleg elavult adatokra leljen hosszabb
keresgélés után. Nem. Ha van rá módja, akkor egyszerűen kiguglizza, amire szüksége van.
Tovább...
|
Meghekkeltem az Arvisurát. Meg én! Hosszú ideig csak rémült csodálkozással figyeltem, ahogy az Arvisurák néven sokak által ismert „hun-magyar őstörténet” mint tudomány, mint történelem, mint tudás és tanítás
zavartalanul terjed az interneten. Aki kicsit is beleássa magát a
témába, elolvas néhány "szak"cikket, megnézi pár előadás videófelvételét, annak még akkor is
égnek áll a haja, ha történetesen tök kopasz. Ugyanis az, hogy az
Arvisura nem igaz, ez esetben nagyon kevés, itt valami többről
van szó: ez maga az elmebaj.
Tovább...
|
A
Google 2013 őszén a kulcsszavas keresésről áthelyezte a hangsúlyt a
keresőkérdésekre. Emiatt szakmailag kifogástalannak gondolt, bőséges
tartalommal és sok-sok információval, a korábban kiismert
Google-szempontok maximális érvényesítésével futtatott weboldalak
pozíciói a Google találati listáin drasztikusan visszaestek csak azért,
mert célzatosan és koncentráltan egyes kulcsszavakra voltak
optimalizálva.
Tovább...
|
- kapom a privát üzenetet a Facebookon ismerősömtől | a hogy vagy kérdésre általában a szenzációsan, a pompázatosan vagy a káprázatosan a szokásos válaszom, ritkábban a remekül, a nagyszerűen és kitűnően, illetve elenyésző gyakorisággal a jól.
ezek a nyilatkozatok irodalmi munkásságom részét képezik, azaz
szigorúan vett fikciók, és a valós állapotommal való esetleges
egybeesésük még a véletlen műve sem lehet.
Tovább...
|
Verseimből:
Alku holnapig
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge csont, lehetnél jámbor őrült, aki halkan kifestett színfalak mögé osont.
Vehetnél zsemlét, mézes kis kalácsot, mert hátha élhetsz holnapig tovább, csak meg ne tudd, miféle csapdát ácsolt alád az alku vérén hizlalt vád.
Elvesznél ott, ahol a gazdag zajnak gyér hangzatot a koldus csend adott – s ahol a fények árnyból fészket raknak, pihennél csendben, mint aki halott.
Lehetnél bár, de mégsem vagy szikár, hiába koplalsz, szép kerek a léted. Serénykedik a dics, kicsit kivár, mert nem hiszi, hogy dühre elcserélted.
Lehetnél sápadt, vézna, indulatlan, zörögne bőrödben a gyönge váz, de bosszú érik benned, arca csattan és hullásodra pöffedten vigyáz.
|
A rosszkor jött néző
Most érkezik az állványok alá. Vállára halkan hullik rá a mész, mint életére les a kínhalál.
Magát nyugtatja, nincsen semmi vész, hisz szinte új még ünnepi kalapja – de mégis marja bent a sanda félsz,
mikor az ajka sarkát megharapja a meg-megingó állványok alatt. És hull a mész, és fejfedője kajla,
és nem ragyoghat fenn a szende nap, mert elrontva a múló emberélet, mert elhavazva már a szép kalap:
a mész rakott rá rettenetes szégyent. S mikorra jönne mentő virradat, lejár a jegy, lejár a régi bérlet
az összecsukló ácsolat alatt.
|
Vándorló egyetlen
40 éve jelent meg a Kormányeltörésben
botom ha lenne csak vándorló egyetlen mehetnék világgá plakáttal hátamon mehetnék civilként mehetnék fegyverben lebuknék előre amikor hátravon
temérdek súlya a nyakamban batyunak ahol a kenyerek olvadó szalonnák hatalmas éhséget titokban vajúdnak vissza is jöhetnék menjek el azt mondják
nekem a barátok ellenség rám legyint botom ha lenne csak vándorló egyetlen elmennék megjönnék újra és már megint senkiért maradni nem tudnék mellettem
elviszik bot nélkül mégis a testemet eladják magányom kollektív csapatért magán ki belehal köz aki eltemet hazává így lesz a tévesztett csatatér
sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen édes a veszteség ha közös ha privát botom ha lenne csak vándorló egyetlen gondolnék magamnak mennybéli fapinát
|
|
|
|