|
|
Falra
írt versek... Vajon többet érnek, mint a falra hányt borsó? - Új akcióm
keretében olyan képeket közlök a bdk.blog.hu bázisblogomban, amelyeken
verseim (főleg haikuk) vagy versrészleteim FALRA ÍRVA olvashatók. Mi
tagadás: az üres tűzfalak vagy más üres felszínek már csak puszta
létükkel is szinte provokálják a költőembert, hogy szellemi termékével
ékesítse a kihasználatlan felületeket. A sorozat első darabjai után az
akció új fordulatot fog venni, ezt majd ungparty.net/blog/ főblogomban
hirdetem meg 2015 január elején. Később talán a versek mellett
aforizmáim is sorra kerülhetnek, ezek némelyike igencsak alkalmas arra,
hogy falvédőszövegként szolgáljon.
Tovább...
|
Részletesebbet
igen, tárgyilagosabbat és árnyaltabbat is olvastam már. De
szenvedélyessége mellett is ennyire telibe találó elemzést még nem
olvastam Orbán Viktor karakteréről.
Hajszálpontosan kirajzolódik a kisstílű akarnok figurája, aki egy
országot próbál szerezni magának, hogy kisebbségi komplexusait
kompenzálja, aki megittasul saját beszédeinek hazug pátoszától és aki az
akaratának alávetett elvtelen talpnyalók hajbókolásától és a sikeresen
becsapott tömegek tapsától infantilis hatalommámorba szédül olyannyira,
hogy elveszti valóságérzékelését és harci szenvedélyének kiélésén túl
semmi sem érdekli. Illetve talán már az se igazán.
Tovább...
|
|
|
Két pártkatona védte a mundér becsületét és a saját sarát mindkettő
roppant illatosnak, a másikét pedig rettentő büdösnek találta. Holott
bűzlik mindkettő. A saját hibák elismerésének a felvállalását nem véltem
felfedezni, holott lenne mit észrevételezni saját oldalon is. Egyszer
azt írtam, hogy nem hiszek el semmit jót, amit magukról és semmi
rosszat, amit a másikról mondanak a szemben álló felek – de készséggel
elhinném azt, amit a másik fél erényeiről és saját negatívumaikról
mondanának. De erről nincs szó, a saját lovát dicséri és a másikét
ócsárolja mindkét fél: az enyém táltos, a tied kehes gebe.
Tovább...
|
Laza
pillanataimban olykor megkönnyebbülve gondoltam arra, hogy ezeket a
frázisokat nekem már soha
többé nem kell leírnom. Egyik (bár nem a legfőbb) oka annak, hogy
elvi meggyőződésből mintegy tíz esztendeje szisztematikusan kivonultam a
könyv- és lapkiadásból és a kárpátaljai irodalmi rendezvények
szervezéséből, épp az volt, hogy halálosan meggyűlöltem a pályázatírást
és
kifejezetten viszolyogtam azoktól a kiüresedett tartalmú frázisoktól,
amelyeket a határon
túli magyar kultúrával kapcsolatos ezen pályázatokba miden alkalommal
kötelességszerűen
beleírtam.
Tovább...
|
Keresőmarketing
szempontból a PR-cikk voltaképp egy jól becsomagolt link. Olyan
hivatkozás egy weboldalra, amely nem egymagában, nem steril formájában
szerepel valamely másik weboldalon, hanem szövegkörnyezetbe van
helyezve. Ezzel kicsit a kutyát csóváló farok esete alakult ki:
eredetileg a cikk volt a lényeg és abban esetleg - hogy az olvasót a
további informálódás lehetséges helyére kalauzolják - volt egy szerény
linkecske is.
Tovább...
|
a)
Megver, és abban a pillanatban, ahogy beadta a mattot, kilép a
virtuális szobából - fel sem merülhet a visszavágó lehetősége - persze
gratulálni sem tudok. b) Veszít, és ahogy bemattolom, azonnal kilép, nem
kér visszavágót és nem várja meg, hogy én ajánljam fel. c) Vesztésre
áll és ahogy felismeri, nem kerülheti el a vereséget - kilép. Nem feladja a partit, hanem elhagyja. Ezek a főbb variációk mostanában.
Tovább...
|
Arra
gondoltam, hogy webrendszeremben illene lennie egy honlapnak, amely
Kovács Vilmos életét és munkásságát mutatja be. Érthető módon és okokból
az én viszonyom mindahhoz, ami kárpátaljai magyar irodalmunk legnagyobb
hatású alkotóját övezi, meglehetősen ellentmondásos (apai ellenpélda),
épp ezért esszében, publicisztikában, tanulmányban eddig nem tudtam
pontosan megfogalmazni, mit jelent számomra Kovács Vilmos. Nekem egy
egész regény kellett erről írnom (Szembesülés), amely azonban többszörös
áttételei miatt kulcsregény-jellege ellenére is inkább csak szépírói
megközelítés. Ezen az új honlapon sem kívántam túl személyes összegzést
készíteni, inkább a tárgyilagosnak szánt kis bevezető mellé összeszedtem
a fontosabbnak gondolt (főleg életrajzi) szövegek néhányát.
Tovább...
|
Orbán
Viktor feltalálta az amorf diktatúrát, amely látszatra szilárd,
szerkezetét tekintve azonban inkább folyadék. Akadálytalanul szivárog
fentről lefelé és mindent átitat, mígnem egylényegűvé válik vele az,
amibe belehatolt. Megdöntése ezért ütközik nehézségbe, mert lassan nincs
olyan társadalmi réteg, csoport, nincs ilyen szervezet, intézmény,
vállalat, amelybe bele ne hatolt volna olyan mértékben, hogy a
kereteikben működők ne érezzék úgy: ők is vesztesei lehetnek a rezsim
bukásának. A kisemmizett milliók pedig, akiknek lassan nincs
vesztenivalójuk, még mindig remekül manipulálhatók azzal, hogy a fontos
információktól elzárják és agymosásnak vetik alá őket. A Kossuth-rádió
hipnotikus erejű propagandája alól kiszabadulni, épp e rendszer amorf
jellege miatt, szinte lehetetlen.
Tovább...
|
Verseimből:
Föld az égre
a könnyű préda vére alvad így s a holt időre dőlnek így az árnyak mint lábnyomába lép a szép szelíd halál a körbejáró zord magánynak
a bűnök bűzét lassan felbugyogja a vétkezőkre váró lomha láp világra fordul így a holtak gyomra mikor az Isten veszti egyfiát
ahol a füst a dombot körbeéri ott gyilkot rejt a felgyújtott kacat mert gyászba így esik az új előtt a régi mikor a föld az égre felszakad
a végek hulló ága reszket így mikor elérik mind a sanda vádak mint lábnyomába lép a szép szelíd halál a körbejáró zord magánynak |
Erős halálon
a múlás émelygése fogja tested elindult már a büntető feléd a lelked, mint a tépett hajnal, feslett és érzed már a kárhozat szelét
vajon idáig várnod mért is kellett a baljós jelzés mért nem volt elég mikor a vétkek enyhülése helyett forró hitedbe mart a hűvös jég
azóta messze szállt a szép alázat s a fákra roskadt minden alkonyat csak csúszó férgek lakják már a házat ahol utolszor voltál önmagad
ahol utolszor érintett az Isten s levette rólad súlyos gyámkezét – azóta émely fog és kínod nincsen: erős halálon tart a gyönge lét
|
A kárhozat egésze
ha átereszt a kényes tükrök fénye bolyonghatsz túlnan láthatatlanul – de mintha polcok közt egy lámpa égne és átlátszóság volna csak alul
a legfőbb könyvnek fémbe mártott éle az ablaktáblán sárgán tetszik át – de nincsen senki, istenét hogy félje beváltak mind a tiltott praktikák
blazírt mosollyal csalj tavaszt a télbe és félrenézz, ha szembejön a múlt – már teljesült a kárhozat egésze mikor a gyász a torkodra szorult
ha átereszt a kényes tükrök fénye bolyonghatsz túlnan láthatatlanul – s ha tiszta arcod szégyenpírban égne kifestett maszkod szép halált tanul
|
|
|
|