Aki repült már álmában, érezte a kettősséget: a megdöbbenést, hogy hát mégis, mégis sikerült, s e megdöbbenés ellenpontját, azt, hogy nincs is semmi természetesebb a világon, mint a repülés. Természetesség és megdöbbenés – ez az ambivalens érzés uralkodik el azon, aki Petróci Iván verseit kellő figyelemmel és odaadással olvassa - írtam valamikor az 1980-as években, amikor egy kétnyelvű közös verseskötetet terveztünk: kölcsönösen lefordítottuk volna saját anyanyelvünkre egymás 25-15 versét. | Két aktuális írásomban is megemlékeztem Ivan Petrovcij költészetéről, illetve inkább régvolt barátságunkról, amely jóval halála előtt megszakadt. Tovább

Két kárpátaljai magyar író tiltakozásul kilépett az ukrán írók szövetségéből. Nem sokkal az új ukrán oktatási törvény hatályba lépése után Berniczky Éva és Balla D. Károly - tiltakozásul a törvény 7. cikkelye ellen, amely korlátozza az anyanyelven való tanulást - kilépett Ukrajna Nemzeti Írószövetségéből. Ennyi a lényeg. Annak rendje és módja szerint megírtuk a nyilatkozatot, tagsági igazolványainkat mellékelve eljuttattuk a Szövetség helyi szervezetének az elnökéhez. | Akadtak, akik megkérdezték: rendben, hogy tiltakozunk, rendben, hogy az oktatási törvény ellen - de hogy jön ide az írószövetség. Hát csak úgy, hogy ez a szervezet része annak az állami struktúrának, amelynek a keretében a törvény megszületett, mi pedig még a magunk közvetett módján sem szeretnénk ennek az egyre erősödő, az állampolitika szintjére emelkedett nacionalista politikai kurzusnak a működéséhez asszisztálni azzal, hogy tagjai maradunk az ukrán alkotó értelmiség élcsapatát reprezentáló írószervezetnek. Tovább

Egyetlen percig sem gondolom, hogy egy képzetes személyhez magunkban vagy félhangon beszélni ostobaság lenne. A magam alkotta szellemi feljebbvalóval kialakított kontaktus hasznos és építő jellegű lehet, mi több: az őszinteség érzelmi és a belátás értelmi fokának függvényében felemelheti a lelket, megvilágosíthatja az elmét. A saját lelkiismeretemnek, jobbik énemnek, legnemesebb eszményeimnek a kivetítése és egy magasabb rendű képzetes személyben történő megidézése és megszólítása szép, nemes, felemelő és mélyen emberi gesztus, az őszinte érzelmek és az emelkedett gondolkodás aktusa. Tovább

Alighanem ő volt az utolsó klasszikus értelemben vett folyóiratszerkesztő a magyar irodalomban... Nem tudom felidézni, hol és mikor találkoztunk először. Bizonyos, hogy még a Holmi előtt volt. Már lezajlottak a lapalapítással kapcsolatos teendők, de az első szám még jó ideig nem jelent meg. Az én várakozásomat növelte, hogy éppen én is lapot alapítottam, a Hatodik Sípot, és ennek első száma már kijött a nyomdából, amikor 1989 őszén a Vígszínház előterében összefutottunk. Rá is kérdeztem, megjelent-e már a Holmi, sajnos még nem, mondta, én meg kivágtam, hogy viszont a Hatodik Síp első száma már elkészült. Tovább

Mindenkinek van egy Tyutcsev-álma... Történt pedig, hogy bátyám hívott Skype-on egy májusi napon – és az időjárásról kezdtünk beszélgetni. Nekem ez egyáltalán nem tartozik kedvenc témáim közé, az utóbbi időben azonban valami helyett társalgunk hőfokokról és csapadékról. (A valami az a – főleg magyar – politika, amelyben gyökeresen különböznek a nézeteink, s amelyet érintve a vita hevében én évekkel ezelőtt többször elvesztettem az önuralmamat, ordibáltam és sértegettem kedves bátyámat, s ezt utólag annyira bántam, hogy megkértem: kerüljük ezt a témát, nem szeretném újra elveszteni a fejemet, nem szeretném, ha rángatózni kezdene a gyomrom és éjszaka nem tudnék aludni a hevült vita után. Így hát kínosan kikerüljük a forró kását, azt ellenben alaposan megtárgyaltuk, hogy Baján dörög az ég, ömlik az eső és bátyám emiatt nem tudja a kertben gyümölcsfáit ápolgatni. De hát a májusi eső aranyat ér, mondtam. Ja hát persze, Puskin is szerette a májusi vihart – válaszolt ő. Tovább

Történelmi családnevére méltán büszke barátomat 1991-ben ismertem meg. A rendszerváltás éveiben és azt követően cirka tíz éven át egyik közeli barátomnak tudhattam. Számos közös dolgunk volt, sok időt töltöttünk együtt, alaposan megismertük és kiismertük egymást. Még azt is mondhatom: hatott rám, sokat tanultam tőle és volt némi szerepe abban, hogy ma úgy gondolkodom, ahogy. Tovább

»amikor hazatértem a Petőfi Irodalmi Múzeum BDK estjéről, az előszobában Jutkától értesültem az amerikai hírekről…..« – Már ez is történelem!”. Feltehetően naplójából idézte a feljegyzést, bennem is elindítva az emlékezést. A PIM-ben valóban aznap este zajlott egy hosszú, több részes kárpátaljai rendezvény, de egyáltalán nem volt az én estem – még ha az irodalmi blokkban talán én beszéltem is a legtöbbet. Naplójegyzettel viszont magam is szolgálhatok. Tovább

Útban Saigon és Nha Trang között a vonaton Bence orrához hozzáérintette az orrát egy kétévesforma vietnami kisfiú. A gesztus annyira megható, a pillanat annyira meghitt és a halálosan fáradt, kialvatlan európai utasok lelkiállapota erre a megható pillanatra annyira fogékony volt, hogy ott és akkor hirtelen megértették, miért tettek meg sok ezer kilométert, miért repültek át az óceánon. Ezért. Tovább

A TÁRKI közvélemény kutató intézet egy 2013-as szemléltető anyagában (Dudás Edina és Sík Endre jegyzi) bukkantam rá piréz hitvallásomra. Jólesik, hogy a fogalom kitalálói is elismerik elsőségemet :) - bár a piréziánus mivolttól idegen az efféle hivalkodás, utolsó piréznek lenni semmivel sem alávalóbb, mint elsőnek! Tovább

Márpedig nem utazik Franciaországba. Nem akarja látni Párizst. Pedig Belmondo és Piaf a kedvence.... A fogalom, hogy előítélet, ezután hangzik el először. És nem lehet tovább kerülgetni, elhangzik a kérdés, hogy vajon Trianon miatt-e. Igen, az idősebbik szemrebbenés nélkül bevallja, hogy a trianoni döntésben játszott szerepük miatt utálja a franciákat. Tovább

Olykor nem árt új jelentést adni a szavaknak. Én például alább töredelmesen bevallom, hogy mivel kínosan kényes vagyok az undormányomra, ezért szükségét éreztem, hogy jelentését definiáljam. Szeretem rendben tudni a dolgokat magam körül, de úgy, hogy azért túl sokat ne kelljen vele foglalkoznom, így inkább kreativitással pótolom a pedáns rendszerezést. Tovább

Egyáltalán nem akartam foglalkozni ezzel az ostobasággal, de sajnos pár nappal blogbejegyzésemet követően mémként terjedni kezdett az orosz online felületeken a hamis szöveg és a torz beállítás. Lassan két hete annak, hogy észrevettem: egy ismeretlen orosz honlapról egyre többen kattintanak át A komisz Ukrajna c. cikkemre. Aztán egyre több más helyről is...
Tovább

- kapom a privát üzenetet a Facebookon ismerősömtől | a hogy vagy kérdésre általában a szenzációsan, a pompázatosan vagy a káprázatosan a szokásos válaszom, ritkábban a remekül, a nagyszerűen és kitűnően, illetve elenyésző gyakorisággal a jól. ezek a nyilatkozatok irodalmi munkásságom részét képezik, azaz szigorúan vett fikciók, és a valós állapotommal való esetleges egybeesésük még a véletlen műve sem lehet. Tovább

Szakmai körökben szeretnek emlegetni ilyen történeteket. Szerintem már közhelyszámba megy a megállapítás, miszerint a régen látott jóindulatú ismerős semmi mással nem tudja jobban megsérteni az írót, mint a címben szereplő kérdéssel. Annyian számoltak be ilyesmiről, hogy lett is belőle önironikus rovatcím a Literán… Tőlem talán most kérdeztek hasonlót. Tovább

Nem várt (?) reakciókat váltott ki minapi bejegyzésem, amelyben egy szerintem igen ostoba és a kárpátaljai magyarság ügyének inkább ártó, mint használó ötletet bíráltam keresetlen szavakkal: Nettó baromság – Itt Magyarul Is. Az egyik reakció magától az ötletgazdától érkezett személyes, baráti hangú e-mail formájában. Tovább

A szerkesztői munkának szükséges velejárója az önjelölt költők lelkének ápolása. Ha az ember irodalmi rovatot, kulturális folyóiratot szerkeszt, könyvet ad ki, óhatatlanul megkeresik ismeretlen, de ismertségre áhítozó szerzők a használhatatlan verseikkel. Tovább

A keresőoptimalizálás terén végzett több munkám is azzal kezdődött, hogy elébe szaladtam egy kilátásba helyezett megbízásnak. Például valaki megkeresett, hogy optimalizáltatná velem a honlapját a kavicsgömbölyítés témakörében, azaz szeretné, ha a weboldala az internetes keresések során ezzel a kulcsszóval a találati listák élére kerülne. Ezt persze nem hiúsági okokból ambicionálja, hanem azért, mert szeretne minél több gömbölyített kavicsot értékesíteni a roppant telített piacon, és azt reméli - joggal - hogy majd jobban megtalálják a vásárolni szándékozók, ha javít oldala pozícióján. Tovább

Levelet, üzenetet kapni mindig öröm. Még ha olvastán a „kárpátoki kis hazában” az embernek meg is torpan a szavakra szomjas ajka… -/- Nem először rónak meg ismert vagy ismeretlen olvasóim. Volt, amikor limerikjeim miatt olvasott be nekem valaki, máskor bűnös szellemi méregkeverésem került terítékre. Tovább

Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apróbb és nagyobb tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Tovább

Nem tudok azonosulni azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozva építik fel életművüket.Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak. Tovább

Évtizedek óta kérdezgetik: mit jelent nevemben a D betű. A mind baráti társaságokban, mind közelebbi-távolabbi rokonok körében, mind – és leginkább – irodalmi találkozókon évtizedeken keresztül elhangzó kérdés végül is kimunkált bennem néhány jól használható választ. Hogy melyikben mennyi az igazság, azt nyájas olvasóimra bízom. Tovább

A harmadik Magyar Köztársaság első elnökének kilencvenedik születésnapja alkalmából felidéztem egy több mint 20 évvel ezelőtt Ungváron készült - ma már dokumentumértékű - fénykép történetét. A felvételen éppen kezet fogunk - emlékezetes pillanat. Ő nem volt még hetven, én meg éppen krisztusi korba értem a 33 évemmel. Tovább

piréz - pirézek - piréz nép, nemzetiség - kik azok a pirézek
 
Személyes történelmemben emlékezetes tény: 2007. március 7-én piréznek nyilvánítottam magam. Tettem ezt abból az okból, hogy az előző napi sajtóhír szerint a magyar lakosság részéről nőtt a pirézekkel szembeni elutasítás. Ezzel a bejelentéssel én lettem az Első Piréz. Bár példámat később többen követték, mozgalmak és szövetségek indultak (ezek gyakran hamar ki is fulladtak), elsőségemet senki sem kérdőjelezte meg, így az ideig-óráig tartó fellángolások mellett nem csupán elsőségemet, hanem piréz állandóságomat is megtarthattam. Tovább

Már nem is emlékeztem a Pánsípnak erre a kis helyes logójára (persze én kreáltam), amelyet többek között levelezésemben használtam: a szerkesztőség címe és elérhetősége mellett ez szerepelt a levelek fejlécében. Most úgy akadtam rá, hogy nem jutott eszembe egy régi szerzőnk neve, ezért belekotortam a digitális archívumomba. Tovább

Tovább

Jóval a születése előtt eldöntöttük: ha lány, akkor Csönge. Illetve Csenge. Illetve mégis Csönge. Kicsit bonyolult… A Ladó-féle utónévkönyvben akkor csak Csenge alakban szerepelt – mint Magyarországon anyakönyvezhető név. (A mostani hivatalos jegyzékben egyébként már a Csönge is benne van.) Tovább

2004 óta írom havi naplójegyzeteimet a Mozgó Világ folyóiratba. Ezek néha visszaemlékezések, máskor valamely témában írt jegyzetek, hol pedig - és leggyakrabban - aktualitások, amelyek hónapnyi átfutási idő után látnak napvilágot. Így a mostani májusi számban megjelent összefoglalóm is néhány jóval korábbi érdekesen alakult megkeresést ír le; az egyikhez Utójegyzetet is fűztem. Tovább

„...nem elég, hogy a nemzeti érdekeket tagadók politikai szekértáborát gyarapítod, vitatod, mi több, gúny tárgyává teszed a magyarság újraegyesítése terén tett erőfeszítéseket és vívmányokat, nem elég, hogy a nemzeti nihilizmus melegágyául szolgáló liberális ideológia mételyét terjeszted – hanem most még irodalmi értékeinkbe és édes anyanyelvünkbe is belerondítasz azzal, hogy...” Tovább

A tanítványom, akit hetente másfél órán át részesítek műveltségi okításban, miután türelmesen végighallgatta Arany János balladáit boncolgató kiselőadásomat, azonnal mellemnek szegezte a kérdést: az hogy lehet, hogy nekem egyáltalán nincsenek példaképeim, és különben is, mit értek azon, hogy ellengondolkodás? Mondjak példákat, mert nem érti. Tovább

Bátyám és Csönge együtt érkezett Ungvárra a hét elején. Nem először történik így, ha lehet, Csönge szívesen igazítja jövetelét a nagybátyja programjához, aki lakhelyéről, Bajáról indul, s ilyenkor kicsit kerül Cegléd felé, hogy felvegye őt a vonatállomáson, ahova a Nyugatiból érkezik. Így aztán számunkra, állandó ungvári lakosok számára dupla az öröm. Meg is ünnepeltük egy fergeteges halászlével. Tovább