Ennek az interjúnak a válaszait kórházba kerülésem előtt írtam meg 2019 májusában. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. De erre a véglegesítésre több mint egy hónapot kellett várnia a litera.hu online portálnak, ahol aztán június végén meg is jelent. Azt hiszem, ez a leghosszabb és talán legméjebbre hatóló interjú, amit valaha adtam. Több helyen éritek kényes témákat, akad ojasmi, amivel kapcsolatban most fogalmaztam meg először ijen pontosan és aprólékosan a véleményemet. Ijen téma például az apámhoz való viszonyom és az irodalom szerepéről vallott nézeteim változása: lényegében kétszer tettem meg ugyanazt az utat: a magyarság ügyeiből kimaradni szándékozó reménybeli fizikusként előbb „megtértem” az irodalmi magyarságszolgálat  szentéjébe, majd fokozatosan kihátráltam a sorsfelpanaszolás oltára alól és megtagadtam mind azt a fajta közszolgálati literatúrát, mind azt a fajta kisebbségi magyarsággyakorlást, amej, úgy éreztem, irodalmunk megújulásának akadájává vált. Tovább

Ültünk az Ung partján, lábunk belelógott a metaforáktól hemzsegő zavaros és kissé büdös vízbe – ők pedig egymásnak adták egy végtelen történet szálát. Anyai nagyanyám kezdte egy hazulról hozott székely mesével, arról szólt, hogy az idegenbe szakadt kicsi pirézre rászakadt a Retyezát, de ő csodával határos (dehogy határos, éppen hogy nem!) módon kiszabadult és meg sem állt apai dédnagyanyám cipszer (szepességi szász, javítana ki apám) falujáig, hogy részt vegyen egy véget nem érő farsangi richtagolásban (szomszédoló mulatság), ám addig-addig Tovább

Szemantikusan egymásra csúszó időkérgek... Bizony nem gondoltam volna, hogy Buborék c. versemet cirka 30 évvel a keletkezése után Heller Ágnes, a legjelentősebb élő magyar filozófusok egyike fogja értelmezni és magasra értékelni (leginkább esztétikai s nem bölcseleti szempontból) – ami azért így több mint hízelgő rám nézve. Tovább

A Stockholmban élő Gergely Tamás egy időben az akkor főleg külső szerzőkre támaszkodó UngParty webmagazin legszorgosabb közreműködője volt, részt vett akcióimban, interjúkat készített. Most az utóbbiakból kötetet állít össze, ezért feltett pár új kérdést régi alanyainak. Nálam a Gépnaranccsal indított.
Tovább

A regénybeli kijelentést nem szándékoztam magamra vonatkoztatva azon valóságosságában érvényesíteni, de ötvenedik életévemet betöltve függőben sem hagyhattam hősöm elhatározását: a nem annyira internetes heccnek, mint sokkal inkább egyfajta morális cselekedetnek szánt virtuális öngyilkosság és a posztumusz mivolt felvállalása a legmegfelelőbb gesztusnak látszott. Tovább

a pszichodráma eredetileg nem irodalmi műfaj, hanem pszichoterápiás tréning, a pánikbetegség kezelésében is hatásos kognitív viselkedésterápia

Bizony nem először próbálkozom „műfajteremtéssel”. A kifejezés persze túlságosan nagyképű akkor is, ha előttem (tudtommal) senki sem írt limerikben sírverseket, mint ahogy a posztmodern koan létrehozásában is, úgy vélem, szűz területen botladozom. Most újabb határmezsgyén mutatok be szövegszerű egyensúlygyakorlatokat. Tovább

Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: Tovább

Jólesik leírni: harmadik regényem... Most újraolvastam a Tejmozi 240 ezer karakternyi kéziratát. Tettem ezt igen ünnepélyes alkalomból: a kiadó szerkesztője elküldte észrevételeit. A szöveg egészéről igencsak kedvezően nyilatkozott, és igazítani valót sem talált túl sokat. Tovább

Egy félig-meddig elfelejtett versemet keresve lapoztam fel épp húsz évvel ezelőtt megjelent kötetemet. Számos formai érdekességet találtam benne: költői indulásom avantgárd-beütésű kísérletei.
Tovább

Nemrégiben egy friss internetes lelet okán idéztem fel csaknem elfelejtett versemet és keletkezése körülményeit. A szöveget akkor, nem kis meglepetésemre, húsz évvel ezelőtti kötetemben sikerült megtalálni. Tovább