Az alapjául szolgáló irodalomtörténeti kötetek színe után Villanyspenótnak keresztelt internetes projektum (folyamatosan új tartalmakkal bővülő ún. hálózati kézikönyv) most már évek óta bővülő adatbázisában örömömre helyet kapott A generációváltás elmarad c. dolgozatom. Tovább

Az 1970-es években iskolai beatzenekart gründolni kívánatos dolognak számított, igaz, a beatet és a rockot a tanárok kedvéért esztrádzenének kellett neveznünk. Amikor hirtelenjében megcsömörlöttünk a tanulástól, mi is belevágtunk. Tovább

2004 óta írom havi naplójegyzeteimet a Mozgó Világ folyóiratba. Ezek néha visszaemlékezések, máskor valamely témában írt jegyzetek, hol pedig - és leggyakrabban - aktualitások, amelyek hónapnyi átfutási idő után látnak napvilágot. Így a mostani májusi számban megjelent összefoglalóm is néhány jóval korábbi érdekesen alakult megkeresést ír le; az egyikhez Utójegyzetet is fűztem. Tovább

Egyik kedvenc Hitchcock-filmem. Ebben támad rá Cary Grantre a sivatag közepén egy permetező repülőgép. Azt persze nem tudni, miért ilyen bonyolult módon akarják eltenni láb alól a tévedések áldozatává vált főhőst – de aki valaha látta a jelenetet, soha nem felejti el, erről gondoskodott a Mester a támadás idegeket feszítő késleltetésével és a későbbi, fejlettebb technikájú akciófilmek hatásosságát felülmúló, páratlan ritmusú dramaturgiájával. Tovább

„...nem elég, hogy a nemzeti érdekeket tagadók politikai szekértáborát gyarapítod, vitatod, mi több, gúny tárgyává teszed a magyarság újraegyesítése terén tett erőfeszítéseket és vívmányokat, nem elég, hogy a nemzeti nihilizmus melegágyául szolgáló liberális ideológia mételyét terjeszted – hanem most még irodalmi értékeinkbe és édes anyanyelvünkbe is belerondítasz azzal, hogy...” Tovább

Aforizmáimmal úgy bánok, mint Rossini az áriáival: hanyatt fekve, dúdolva, nagy pocakjára tett kottapapíron komponált, és amikor betört a huzat a szobába, elvitte a telerótt lapokat; őkelme meg lusta volt összeszedni az áriáit, inkább szerzett újakat. Tovább

Az Utazások innen és túl Tsúszó Sándor kései műve. Alább olvasható a recenzióm eredetileg 1996-ban jelent meg akkori, nem túl hosszú életű Pánsíp című folyóiratunkban egy összeállítás keretében, amely Rollay Dák Bélának az írásomra tett kritikai észrevételeit és az akkor Svédországban teljes elszigeteltségben elő idős Tsúszó Sándor levelét is tartalmazta. A közlemények előzményéül Bodó Lea írása szolgált (Hatodik Síp). Egy kis tsuszológia címen a teljes anyagot komplex blogomban rekonstruáltam. Tovább

1990 kora tavaszát írtuk, amikor sokad magammal meghívást kaptam a nagy magyar kárpát-medencei összeborulások egyik első alkalmaként számon tartott rendezvényre, A könyv nem ismer határokat című tanácskozásra, Gárdonyba. Tovább