Varga Anna Gizella diplomamunkája csak egy szeletét érinti a Képzőművészeti Egyetemen tapasztalható hatalmi visszaélések problémahalmazának. A szexuális zaklatás szerves, de természetesen nem kizárólagos része a rendszerszintű hatalmi túlkapásoknak, rendellenességeknek. Ahol hétköznapi szinten elfogadott a nők megalázása, ott más csoportokat sem kímélnek, és az egymás iránti tisztelet hiánya más szinteken is megjelenik. A tanári szerepkörön túlmutató viselkedés, a tanári feladatok elégtelen, kiszámíthatatlan, átláthatatlan ellátása, a különböző csoportokat sértő megjegyzések mind részei az egyetem hétköznapjainak. Tovább

Ugye az emberi jogok és az emberi méltóság tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága polgári érték!? Minden embert azonos módon tisztelni és felebarátunkként szeretni, elesetteket megsegíteni, idegeneket befogadni ugye keresztény érték? Ugye nem konzervatív és nem polgári és nem keresztény érték az uszítás? A csalás? A hazugság? A tolvajlás? A cinizmus és álszentség? UGYE NEM! Tovább

Mivel régebbi naplójegyzeteim vagy nincsenek fenn az interneten, vagy fenn vannak, de rosszul elrendezve, különböző címeken, nehezen megtalálható weboldalakon, és nem mindig teljes szöveggel, így most elhatároztam, hogy az ungparty.net alatt egységesített formában, jól kereshetően újraközlöm őket. Nem egyszerre, hanem pontosan 20 év késleltetéssel, azaz 2017-ben az 1997-es év kerül sorra. Ekkor havi összefoglalókat írtam, most ezeket közlöm újra havonta. Tovább

A moszkvai Центр книги Рудомино kiadó Венгерский стиль sorozatában több egyéni kötet után 2015-ben két antológia is megjelent. Az egyik a magyar költészetet mutatja be az orosz közönségnek, a másik címében jelzi a a szerzők körét: Венгрия за границами Венгрии (ami szó szerint magyarra fordítva kissé sután hangzik, értelemszerűen talán A Magyarország határain túli Magyarország formában lehet visszaadni). Tovább

Mostanában sem Éva nem publikál túl gyakran, sem én nem tobzódom az irodalmi megjelenés terén, ennek a felkérésnek nagyon örültünk és azonnal hozzájárultunk anyagaink megjelentetéséhez. Meglepetésünkre a szerzőkkel való egyeztetés a klasszikus folyóiratszerkesztés legszebb hagyományai szerint zajlott, szövegeinket hozzáértéssel gondozták, kaptunk korrektúrát – ezt ma már kevés szerkesztőség gyakorolja. Tovább

Laza pillanataimban olykor megkönnyebbülve gondoltam arra, hogy ezeket a frázisokat nekem már soha többé nem kell leírnom. Egyik (bár nem a legfőbb) oka annak, hogy elvi meggyőződésből mintegy tíz esztendeje szisztematikusan kivonultam a könyv- és lapkiadásból és a kárpátaljai irodalmi rendezvények szervezéséből, épp az volt, hogy halálosan meggyűlöltem a pályázatírást és kifejezetten viszolyogtam azoktól a kiüresedett tartalmú frázisoktól, amelyeket a határon túli magyar kultúrával kapcsolatos ezen pályázatokba miden alkalommal kötelességszerűen beleírtam. Tovább

Senki sem érti, miért nem utazom többé a társasággal. Pedig igazán hálás lehetek a bankomnak, hogy válságos időkben is ügyel beosztottai egészségére. Havonta befizeti osztályunkat a hetven kilométerre levő kisváros termáluszodájába. Mintha egyenesen nekem szeretne kedvezni, nagylelkűen finanszírozza az utat vissza a gyermekkoromba. Széthúzzuk a szürkévé koszlott mustársárga függönyöket, vadonatrégi film pereg. Bámulunk ki az ablakon, míg lepukkant autóbuszunk eldöcög az élet harminchat fokos vizéhez. Tovább

Korábban egy 1931-ben keletkezett szovjet erotikus ábácét mutatott be a Vipera Nyúz sokak örömére, nemrégiben frissebb vizuális anyaggal, a posztszovjet világról kritikus képet festő Vaszil Sulzsenko (Василий Владимирович Шульженко) festményeivel igyekezett elnyerni olvasói tetszését. Az 1949-ben született moszkvai művész stílusát groteszk realizmusként említik a források. Kétségtelen, hogy képei a mai orosz valóságot nem a fényes oldaláról közelítik meg. Tovább

Az alábbi kis jegyzetemet Kárpáti Vipera c. blogomban jelentettem meg - ez a webhely kifejezetten a kekeckedős-odasziszegős baszkurációknak a színtere, erre van kitalálva, és most meg is újult valamelyest azáltal, hogy a hajdani szép emlékű, a gonzó újsáűgírás kárpátaljai alapjait megteremteni sikertelenűl kívánó Kárpáty Nyúz régi cikkeit és akkor szellemiségét is integráltam bele. No, nem csoda, hogy a hangnemén és kipécézett témákon Önérzetesék fennakadnak... Tovább

Ha pedig dicső nemzetünk akképpen viszonylana a hazának és a sorsnak kérdéseihez, minőképpen a játék viszonyul a szerencse forgandó koczkájához, akkoron országunk és népünk emelkedése biztosítva leendene Európa és a világ roppant tengerének hánykolódó habjai közepette. (Széchenyi István apokrif) Tovább

Igen szoros kapcsolatban állok a természettel: naponta egyszer kinézek az ablakon. – Ezt évekkel ezelőtt írtam, amikor még életvitelem megengedte, hogy reggelente padlásszobánk ablakán át futó pillantást vessek a radvánci dombokra és a házunk alatt futó Ungra. Mostanra szorosabbra fűződött ez a viszonyunk. Igaz, bő két éve nem néztem ki azon az ablakon, talán éppen ezért történhetett, hogy ami korábban körülvett, azt mára én veszem körbe. Tovább

Az RMDSZ részéről bedobott ötlet több mint zseniális. A határon túli magyarok magyarországi pártjának (HTM²P?) a megalapítása frappáns válasz lenne a magyar jobboldalnak azon törekvésére, hogy a politikai nemzet fogalmát kiterjessze az ország határain túl élő magyarokra (s ezzel több választópolgárt állíthasson maga mögé, mintegy konkrét szavazatokra váltva azt a tőkét, amelyet a baloldal még 2004-ben kovácsolt számára a kettős állampolgárság megadása elleni fellépésével). Tovább

Mint az a legszélesebb körökben közismert, a nagy múltú piréz nép a maga hányattatott, ám igen dicső történelme során igen gazdag hagyományokat teremtett. Ilyen a pirézek legtradicionálisabb, egyben a modern kor elvárásaihoz hajlékonyan igazodó legfőbb és legnagyobb szenvedéllyel űzött foglalatossága, az úgynevezett keresőoptimalizálás. Tekintsünk is vissza kezdetekre. Tovább

...Mert ugye vannak egyfelől a nagyszerű, fennkölt erkölcsi ideálok, amelyekhez igazodni, mi több ragaszkodni oly nemes dolog, és vannak másfelől azok a fránya biológiai, társadalmi, anyagi, érzelmi, no meg satöbbi kényszerek, amelyek az élethelyzetek sokaságában az ideálok ellenében arra szorítanak bennünket, hogy beadjuk a derekunkat, feladjuk a szép és nemes eszményeket, s velük kicsit magunkat is. Tovább

Ez egy marketing célokat szolgáló optimalizált weboldal, amely a Google-listák élén áll a transzferár nyilvántartás témáját érintő kulcsszavakkal indított keresések esetében. Ha hirdetni szeretne ezen a webhelyen vagy más oldalaimon, amelyek

első helyre (oldalra) kerültek a Google találatok között

akkor keressen meg írásban: >levél küldése<. Keressen akkor is, ha azt szeretné, saját oldala előrébb kerüljön a Google-listán. Részletek: HONLAPOPTIMALIZÁLÁS / Google-keresés.

Ha a transzferárakról és a transzferár-nyilvántartásról keres információt, alább megtalálja, illetve tájékozódhat tematikus blogomban is: akkor tekintse meg az oldalt: Transzferár nyilvántartás és ivóvíz fertőtlenítés - és Tovább

A tiltakozás szövege alább olvasható. Előtte még: József Attila, a magyar költőzseni 1937-es haláláról szóló, most megjelent könyvében egy rendőrtiszt meglepő dolgokat állít. De előbb tételesen végigveszi a költő gyermekkorától kezdve az esetlegesen traumatizáló eseményeket. Gyermekkor, kamaszkor, felnőttkor, míg végül el nem érkezünk az utolsó naphoz. Az olvasó már-már úgy érzi, hogy itt aztán a „józsefattilaságban” Ádámtól-Évától indulunk. Ráadásul nem is egy irodalomtörténész, hanem egy rendőr idegenvezetésével araszolunk, és az egésznek a kriminalisztikához az égvilágon semmi köze, ám a könyv vége felé lassan összeáll a kép, hogy miért is kellett mindezekről beszélni. A szerző lényegében szembemegy mindazzal, amit az irodalomtörténet kanonizált JA tragikus halálát illetően. Rendőrünk azonban a költő pszichiátriai állapota és búcsúlevelei ellenére úgy véli, nem történt öngyilkosság. József Attila nem lett öngyilkos. Baleset érte. Állítja a főrendőr. Tiszta szívvel. Nem tudni, vajon a feje is tiszta volt-e, amikor ezeket leírta. | De előbb nézzük a tiltakozást


Tovább

Balla D. Károly legújabb regényének október 12-i könyvbemutatójára a Magvető Kiadó Facebook-oldalán került sor. A technikai fejlődéssel lépést tartani igyekvő gesztus tulajdonképpen digitális főhajtás nemcsak a Tejmozi, de a mindenkori papíralapú kiadások előtt is. Tovább

Hisz az örökmozgóban, de nem hisz az UFÓkban. Ősei között tartja számon Laborc fejedelmet. Verseket ír és örökbe fogadta a világ legrövidebb életű négylábúit, a madagaszkári kaméleonokat. Tovább

Késő-kamaszkori jegyzeteim füzete akadt a kezembe: megjegyzéseim filozófusok felfogásához, nézeteihez. Persze tudni kell, én 24 éves koromig voltam kamasz, megállapításaimat tehát nem tinédzserként tettem, hanem huszonévesen - így is meglepő, hogy zöldfülűként milyen merészen nyilatkoztam a gondolkodás géniuszairól. Tovább

Napi blogom egyik aktuális bejegyzésében (Ráfázhat a Fidesz) azt latolgattam, milyen veszélyekkel járhat az, ha a közeljövőben szavazati joghoz jutó határon túli magyar állampolgárok megváltoztatják a magyarországi politikai erőviszonyokat, még ám a legrosszabb, a szélsőjobb felé mutató irányban. Tovább

A Pro Pannonia Kiadó új helyre költözik, ahol nem tudja megoldani nagy könyvkészlete tárolását, így jelentős kedvezményt (50-80 %) hirdetett több mint 200 könyvére – köztük az én legfontosabb, legszebb könyveimre is. A kiadványok online rendelhetők meg közvetlenül a kiadótól. »»további részletek Tovább

A weboldal optimalizálás nyomán mára kételkedő és tépelődő emberré váltam. Iróniába oltott illedelmes cinizmusom, a látható jelenségek visszája, rejtett abszurditása iránti érdeklődésem, a dolgokat ellenkezőjükkel együtt elfogadó szemléletem valahogy soha nem engedte, hogy vezércsillagok mögé sorjázzak.
Tovább

Beköszöntött a tavasz, beköszöntök hát én is. Bár nemrégiben állítólag megfogadtam, hogy pünkösdig nem nyitok új blogot, most mégis itt ez új oldal. Igaz, több blognál, afféle webmagazin, hetente új számmal jelentkező egyszemélyes netújság, változatos és szórakoztatónak szánt aktuális összeállítás legújabb és korábbi jegyzeteimből, közéleti írásaimból, prózáimból és verseimből. Tovább

Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apró és nagy tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából tudom, ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a): leginkább csak mosolyogni lehet; amelyekkel b): érdemes komolyan szembenézni, okulni, tanulságokat levonni belőlük; illetve c): mi az, ami fájdalmas tényként, lelkiismereti problémaként elevenen él bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. Tovább

No, űrhajós lenni, az soha nem akartam. Sőt, annak, hogy csillagász viszont igen, vajmi kevés szerep jutott Jurij Gagarin pontosan 50 évvel ezelőtti űrrepülésének. Persze annak azért nyilván volt valami hatása, hogy az űrkorszak hőskorában cseperedtem fel, óhatatlanul hallottam az új és újabb híreket, egy korai versemben ezt mégis némi iróniával énekeltem meg, valahogy így: Születtem: az űrkorszak előtt. / Már kétszer körbeszaladtam a háztömböt, / mire Gagarin hajója megtett egyetlen kört. A csillagok világa iránti vonzódásom azonban valami egészen másnak köszönhetem. Tovább

Annak, hogy a húsvét vasárnapra virradó éjszakán nem sokat aludtam, szakrális és profán oka is van. Az előbbi: a hozzánk légvonalban közel eső két templomban és környékén élénk hitbuzgalmi élet folyt, a görög katolikus katedrális felől a várhegy domborulatán túlról, a kis pravoszláv templomból pedig az Ungon át érkeztek az énekek és imádságok (az isten házán kívül rekedtek részére ilyenkor külső kihangosítás közvetíti az áldást), alaposan összekeveredve és harangzúgással tetézve. A másik ok: a nagy ünnepi sütés-főzés és élelmiszer-készletezés miatt megtelt a spájzban található újabbik hűtőszekrényünk, így Éva üzembe helyezte a használaton kívüli, de működőképes (csak kicsit zajos) régit is. Tovább

A díjakat állítólag nem kapják, hanem adják. De nem mindegy, hogy kik és milyen módon. A József Attila-díjak jelöltjeinek a listáját például több szakmai szervezet képviselőiből álló grémium állítja össze, így kerül a kulturális kormányzathoz. Ahol aztán olykor akad valaki, akinek viszket a tenyere, hogy belegrafikázzon a szakmai konszenzus alapján született listába. Tovább