Poitier fekete mosolya

Valljuk be: a Forró éjszakán Sidney Poitier nélkül nem lenne az, ami. Az izgalmas történetre és a remek rendezésre az ő személyes varázsa teszi fel a koronát. Játéka roppant plasztikusan fejezi ki filmbéli helyzetének összetettségét és ellentmondásosságát: merészelhet-e a szigorú Mississippi államban egy északról jött fekete nyomozó okosabbnak mutatkozni, mint helybéli fehér kollégái?

Számomra szinte a gyilkosság felderítésének a fordulatainál is izgalmasabb volt megfigyelni, hogyan egyensúlyoz hősünk a fölényesség és az alázat között, hogyan vívódik benne egymással a büszke, dacos önérzet és a bölcs konfliktuskerülés. Ez a film igazi drámai magja, s e köré rajzolódik ki a helyi érdekek szövevényébe ágyazódó bűnügyi történet.

Azt talán fölösleges elárulni, hogy a figyelmünket az első kockáktól magára vonó Virgil Tibbs nyomozó (őt alakítja Poitier) végül minden nehézség és fenyegetettség ellenére megtalálja a valódi gyilkost, mint ahogy az is sejthető már az elején, hogy a bunkó helyi rendőrfőnökből előbb-utóbb előbújik a „mégis rendes fehér ember” sztereotípiája. Egy többszörös Oscar-díjas filmtől ennyi mindenképpen elvárható. Ám amíg eljutunk a végkifejletig, élvezhetjük a később a Hegedűs a háztetőnnel és a Jézus Krisztus szupersztárral is remeklő Norman Jewison 1967-es rendezését, élvezhetjük a jóízű párbeszédeket, a végig fenntartott feszültségbe pontos arányérzékkel kevert komikumot - és nemi identitásunktól függetlenül beleszerethetünk Poitier fekete mosolyába.

És akkor Ray Charles énekéről még nem is beszéltem.

   

több film

Forró éjszakában (In the Heat of the Night), amerikai filmdráma. Rendezte: Norman Jewison, író: John Ball, forgatókönyv: Stirling Silliphant, zeneszerző: Quincy Jones, operatőr: Haskell Wexler. Szereplők: Sidney Poitier (Virgil Tibbs nyomozó), Warren Oates (Sam Wood rendőr), Rod Steiger (Bill Gillespie rendőrfőnök), Larry Gates (Eric Endicott), Lee Grant (Mrs. Philip Colbert)

---

kinyomtatom!

oldal tetejére