A fantaszták léha életét élő Kállay Labord a rendszerváltás első évet (akkor még Laborc néven) Budapesten töltötte. Apja, a jó nevű ungvári professzor, eredetileg csak azt szerette volna, ha fia szétnéz kicsit a nagyvárosban, de az ábrándos szemű ifjú valahogy ottragadt: egyszerűen nem akaródzott visszautaznia. Szabadkozó leveleket írt haza, miközben illegális kártyabarlangokba és fogadóhelyekre járt, lottózott és lóversenyzett, leginkább pedig azzal foglalkozott, hogy éhen ne haljon. Tovább

Az 1970-es években iskolai beatzenekart gründolni kívánatos dolognak számított, igaz, a beatet és a rockot a tanárok kedvéért esztrádzenének kellett neveznünk. Amikor hirtelenjében megcsömörlöttünk a tanulástól, mi is belevágtunk. Tovább

Tovább

Midőn felvették a Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak sorába, a puszta tény felemelő voltán túl az a halmazati megtiszteltetés is érte, hogy késedelem nélkül beválasztották az iskolai komszomolbizottságba, az úgynevezett Komitetbe. Az aktivista éltanulókból álló testületben mindenkire ráruháztak valamilyen igen fontos társadalmi funkciót. Tovább

Hajnalban rendezkedett be a tó partján háromlábú festőállványával. Azt akarta megfigyelni, a dombok mögül kibukó nap első sugarai milyen fényhatásokat keltenek a vízen. Miként változnak a tükröződések, hogyan alakul át a felszín. Egyáltalán: a szürke homály egységében mi módon születik világra a jelleg, amely aztán alkonyatig mindent uralni képes, az erdős dombok sűrű tömbjeit, a vízfelületet, a rét zöldjét és az ég kékjét. Tovább

Emlékszem a napra - május volt, virágoztak az orgonák -, amikor egyszer csak betoppant Olga... Nem ismertük meg, hogy is ismerhettük volna, és a nevét is hiába mondta meg, hirtelenjében nem tudtuk hova tenni. „Из соседа” - mutatott a szomszéd házra, s anyáméknak kikerekedett a szemük. Tovább

Ha a versei csak fele annyira lettek volna jók, mint amennyire a nézése volt ábrándos poétatekintet és lelke volt érző poétalélek, akkor ma bizonyára többkötetes szerzőt tisztelhetnénk benne. Lírai alkata azonban valahogy nem akart a költeményeibe beleköltözni, felváltva a múltba és jövőbe révedő képzelete a jelenben sehogy sem tudott verslábakra kapni. Tovább