Viktor és a narancsok

Afelől, ugye, senkinek sincs kétsége, hogy Örkény István korszakos zseni volt. Aki olvasta és/vagy látta a Macskajátékot vagy a Tótékat, az nemigen gondolhat mást. De az sem, aki az Egyperces novellákon nőtt fel. Közéjük tartozom.


Az Egypercesek példátlan ereje és időtállósága abban rejlik, hogy Örkény képes a klisék, közhelyek alá belesni, a világ fonákját meglátni - illetve a belesés és meglátás élményét olvasóinak átnyújtani, képes a látottak alapján ellengondolkodni, felfogásunkat, világnézésünket finomabbá tenni.

Örkény akár egy marék morzsában meg tudta ragadni az emberi természet egyetemességét, megtalálta a banalitásban a magasfeszültségű költészetet.  Sajátos észjárásával nemcsak saját korának a furcsaságait vette irodalmi nyilvántartásba, hanem az abszurditások örök életű homokszemcséit is katalogizálta: bármilyen mai fogaskereket lássunk is csikorogni vagy megakadni, biztosak lehetünk benne, hogy a működési zavar okát vizsgálva rábukkanhatunk valamelyik egyperces kvarckristályra.

Íme, egy aprócska bizonyíték. Az abszurditások nagy Nostradamusa csupán a vezetéknév kezdőbetűjét tévesztette el, a keresztnév és a példázat azonban jól klappol. Nézzük csak:

 

Örkény István: Élmény és művészet

T. Viktort, a festőt fölrepítették a világűrbe. Nem ő volt az első utas, de ő volt az első művész az űrben. Hat napot volt oda. Félúton járva megkérdezték tőle, mit akar inkább látni: a Saturnus gyűrűit-e vagy a Nap foltjait.
Neki nagyjából mindegy, mondta T.
Akkor inkább a napfoltokat mutatják meg neki; egy festőnek talán az az érdekesebb.
Talán igen, mondta T.
Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve ült az újságírók közt a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem válaszolt, egész idő alatt azt a narancsot bámulta, amit az egyik riporter meghámozott.
Néhány hét múlva azonban jelentős változás mutatkozott festői látásmódjában. Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az volt az ő úgynevezett “olajzöld” korszaka) megjelentek az első narancsok.
Öregkorában már citromokat is festett, legvégül még tyúktojásokat is, de a narancs egyetlen vásznáról sem hiányzott.
Ekkor lett nagy festő belőle.

---

kinyomtatom!

oldal tetejére