próza
Sztreccskesztyű, lóbalzsam
| 2011.12 |
Igen
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Ön bizonyára kitűnően ismeri hazája
flóráját és faunáját, ha mégsem lenne így, az esetben engedje meg, hogy
felhívjam a figyelmét egy evolúciós különlegességre, egyben ünnepélyes
bejelentést tegyek ez ügyben. Tovább
|
próza
Részleteket olvasok
| 2011.10 |
Hát előadóművész már nem lesz belőlem... A Magvető Kiadó kérésére
készítettem el ezt a két nagyon amatőr webkamerás videófelvételt, az
egyik már kint is van honlapjukon.
Nekem, bevallom, nem igazán tetszik a saját felolvasásom, többszöri
próbálkozás után is folyton bakiztam, a hangom sem természetes, ahogy
pedig kinézek... Egyedül a bedrótozottságom imponáló... Csak azzal tudom
nyugtatni magam, hogy van az egésznek, már az alliteráció kedvéért is,
valami botrányosan bumfordi bája. Tovább
|
próza
Dárkszájd
| 2011.09 |
Nem tudott kellemetlenebb hangot
elképzelni, mint azt a csattogást. Talán egy vergődő madár keltette
zajhoz hasonlított a leginkább, a szárnyak reménytelen csapódásaihoz. De
nem a kilátástalanság és nem is a vég nélküli ismétlődés tette
elviselhetetlenné, hanem az, hogy a zaj kettős jelleget öltött,
egyszerre volt a készülék felől érkező egyszerű mechanikus zörej és a
szekrény tetejére tett két hangszóróból érkező sztereó rezgés. A kettő
úgy erősítette egymást, hogy ha az egyik szabadon hagyta volna a lelket,
akkor a másik feltétlenül gúzsba kötötte. Tovább
|
próza
Berniczky Éva: En passant
| 2011.06 |
Ómédinél evett utoljára jóízűen
spenótot, aztán a folytatásban velük együtt veszett el az étvágya. Amíg
Pénzeséket a szomszédjukból el nem hurcolták a Moskovits-téglagyárba,
Menyétke hozzájuk járt kosztolni. Az anyja késő este szabadult a
szeszgyárból, csak hétvégén főzött. Ő meg délben is hazaugorhatott az
irodából. Ómédi párját ritkító kóser konyhát vitt. Gyereke nem lévén, az
utca népét etette. Annak fejében, hogy a környék lakói összehordták
neki a főzéshez, sütéshez valókat, sajátos kifőzdéjében mindig akadt
valami finomság a hozzá betérők részére. Tovább
|
|
|