Balla D. Károly webmagazinja

Gúzsba kötve táncolni

Ha a közismert és a műfordítással kapcsolatban gyakran használt gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint… Ez a változatosság arra enged következtetni, hogy az időzők nem ismerik a pontos forrást, inkább csak hallották a szemléletes metaforát. Utánajártam.

Műfordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni.

vagy hasonlattá oldva az azonosítást:

Verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni.

És még 6-7 változat… Ha a gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint…

Ennél is feltűnőbb, hogy szinte soha senki nem adja meg, hol, mikor mondta vagy írta ezt Kosztolányi.

Eltöltöttem egy órácskát az online kutatással. Végül komoly irodalomtörténész komoly tanulmányában találtam meg a forrásmegjelölést:

… Kosztolányi szlogenné vált mondata, „műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni” (Kosztolányi 1913, 644), amit 1921 januárjában a Modern költők második kiadásához írt előszavában és 1928-ban az Ábécé a fordításról és ferdítésről című tanulmányában is megismétel.

Innen: A magyar irodalom történetei III. Szegedy-Maszák Mihály: Irodalom és fordítás

A közszájon forgó idézet tehát először is nem pontos. Ha a mégis módosítószót indokolt is lehet kihagyni belőle, a gúzsba kötötten eredetiségét kár volt eltorzítania a kollektív emlékezetnek…

Megtudtam tehát, hogy Kosztolányi háromszor is használta saját leleményét, először 1913-ban, majd ezt kétszer megismételte. Az elsődleges forrást Szegedy-Maszák lábjegyzetben adja meg:

Kosztolányi Dezső (1913) „A „Holló”. Válasz Elek Artúrnak”, Nyugat 6: 641–644.

A havi két alkalommal megjelenő Nyugat számai elérhetők a neten, az 1913-as 6. évfolyam 21. számában találtam meg Kosztolányi szövegét. Előzmény: Kosztolányi korábban megjelent Poe-fordítása a folyóiratban; Elek Artúr író, műkritikus, ugyancsak a Nyugatban bírálattal illette Kosztolányi némely megoldását. A költő hosszan válaszolt, és reagálása vége felé fogalmazza meg immár több mint száz éve halhatatlan metaforáját.

A teljes cikkhez: >>