Berniczky Éva: szerencsegyökér

Fazekas Andrea írja a kötetről: "Az elbeszélések erősen stilizáltak, így olvasás közben mindenre oda kell figyelni, mert minden jelentéssel bír, a gondosan kiválasztott címek pedig különösen beszédesek, meghatározzák az egész elbeszélést. Nincs ez másként a kötet címadó novellájában sem, a Szerencsegyökér már a címével is sejteti, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, mivel maga a mandragóra növény is számos hiedelem alapját képezi, van, ahol mitikus mérgező növényként van számon tartva, másutt afrodiziákum és termékenységnövelő, míg felénk, Kárpátalján úgy tartják, hogy az akasztott ember magömléséből fakad. Tulajdonképpen ez utóbbi babona adja a novella gerincét is." Éva könyve válogatott és új novelláit tartalmazza.

„Berniczky Éva prózája, ami a legteljesebb értelemben fiktív, a nyelvben születik és rendjét a költészet törvénykönyve koordinálja, pontosabb képet fest a kárpátaljai magyarság utóbbi évtizedeiről, mint riportok és szociográfiák sora.” (Bodor Béla)
 
„Van tehát egy nagyon kontúrosan felrajzolt szociográfiai háttér, külső-belső környezet, ami nagyon valószerűnek tűnik, s amiben nagyon valószerű alakok élnek, mozognak. Ám az egészben mégis van valami groteszk, abszurd, szürreális vonás, ami részben a narráció módjából, részben magából a megjelenített, megalkotott világ természetéből ered, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni: árad.” (Dérczy Péter)
 
„Ülünk a lapozandó könyv előtt, mennénk is, maradnánk is. Maradnánk, mert a befejezéssel az elbeszélésnek nincs vége; mennénk, hogy máris kisürgessük magunknak a következő novella tisztán áttetsző ködképeit.” (Tarján Tamás)
 
Az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent kötet válogatott és új novellákat tartalmaz, több mint 20 év írói termését összegzi: a legkorábbi 1997-es (Kulcs a Schmoll testvéreknél), a legújabb 2018-as (Leszek a mitfárered) keletkezésű. A válogatás gerincét A topáz illemtana gyűjtemény (1999), a két korábbi novelláskötet (A tojásárus hosszúnapja, 2004; Várkulcsa, 2010) darabjai, illetve a Holmiban, Élet és Irodalomban, Irodalmi Szemlében és a Szombatban megjelent írások képezik.

A sajátos kiadói konstrukció és az önkormányzati támogatás előírja, hogy a könyv nem kerülhet kereskedelmi forgalomba sem Kárpátalján, sem másutt. A könyv példányainak sorsát Kárpátalja kormányzójának (!) az egyes könyvekre lebontott utasítása határozza meg, ennek megfelelő számban a könyveknek közintézményekbe és szervezetekhez kell kerülniük (így például Berniczky Éva könyvéből egyebek mellett a megyei könyvtár 170, az ungvári egyetem könyvtára 10, az írószövetség helyi szervezete 80 példányt kap)… A kedvezményezettek szempontjából ez persze örvendetes, ám a mezei saját példányt gyakorlatilag nem szerezhet belőle (forrás: Berniczky Éva: Szerencsegyökér).

Berniczky Éva az intellektuális kortárs magyar próza képviselője Kárpátalján. Történeteiben a hétköznapi élet sivárságán és durvaságán minduntalan átvilágít a dolgok összefüggéseit és értelmét feltáró gazdag szimbólumrendszer. Novelláinak szereplői olyan elvont, metaforikus térben  mozognak, amelyet a nyers valóságelemek feszítenek izgalmassá. Az abszurditásig sarkított olyan helyzetekben szerepelnek, amelyek a művészileg megformált hihetetlenségük révén válnak megrázóan hitelessé. 1962-ben született Beregszászban. Ungváron él. Fontosabb könyvei: A tojásárus hosszúnapja, novellák (2004, Magvető Kiadó); Méhe nélkül a bába, regény (2007, Magvető Kiadó); Várkulcsa, novellák (2010, Magvető Kiadó).

---

---

kinyomtatom!

oldal tetejére