T.Ú.K. - Tanár úr kérem!

Az öröm legalább háromszoros: új magyar tévéfilm született; Karinthy Frigyes művei alapján készült; nagyon-nagyon jó lett! A T.Ú.K. - Tanár úr kérem! c. produkciót (rendezte Mátyássy Áron, 2011) tegnap sugározta az m1, és mi nagy élvezettel vettünk részt az többszörös időutazásban: vissza a 20. század elejére, Karinthy korába, s azon belül is ingajáratban a felnőttkor és a diákévek között. Az alapötletet nyilvánvalóan az író Találkozás egy fiatalemberrel c. novellája adta, sikerült azonban jót csavarni rajta: a filmben ifjú önmagával agyműtétje közben találkozik a főhős, s ennek megfelelően váltakoznak az Utazás a koponyám körül c. regényből és a Tanár úr kérem! történeteiből ismert epizódok, bőven megtűzdelve más írásokból vett motívumokkal, sőt, versrészletekkel.

A gazdag montázsból igazi műegész lett: Karinthy szellemének megfelelő alkotás, amelyben a súlyos tragikumhoz, az élet értelmét firtató mélységekhez a legtermészetesebb módon társul a játszi könnyedség, a jóízű humor. Mindez a legnemesebb filmes eszközökkel történik: megragadó az erőteljes, olykor szürreálisba hajló képi világ, jó ütemben váltakozik párbeszéd, monológ és narráció, meggyőző a színészi játék. Az egészet egy igen jó érzékkel felépített konstrukció tartja egyben, amelyet még zenés betét is gazdagíthat (az Előszó részlete, igen sajátos hangulatú előadásban).

A színészekre külön is érdemes lenne kitérni: Giacomello Robertonak nem az az egyetlen erénye, hogy határozottan hasonlít Karinthyra: játéka meggyőző, ha nem is sziporkázó, a 16 éves Fricit alakító Vilmányi Benett viszont szikrázó erőteljességgel uralja a jeleneteket. Pindroch Csaba kettős szerepe igazi telitalálat (gimnáziumi tanár + a műtétet végző svéd professzor), és kitűnő Hegedűs D. Géza is a szelídségére szigort erőltető igazgató szerepében. Kellemes, üde színfolt a Frici múzsáját hibátlanul alakító Csepregi Brigitta, és kivétel nélkül jók a további epizodisták, felnőttől ifjún át, a csöppség kis varázslóval bezárólag. Mindnyájan harmonikusan illeszkednek az összképbe, gazdagítják a film előttünk kirajzolódó arcképcsarnokát.

Nem sok irodalmi szöveget tudok fejből, egy-egy jelenetnél mégis előre bemondtam a következő mondatot vagy verssort: a film szinte ugyanúgy játszott saját olvasmányélményeimmel, mint Karinthy életművével: elevenné, pezsgővé tette.

Külön örültem annak, hogy egyik kedvenc („féregevős”) Karinthy-aforizmám is elhangzott a „Struggle for life” c. versből:

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

A Röhög az egész osztály hahotájától így jutunk el a filozófiai mélységekig anélkül, hogy a film egysége egy pillanatra is megbomlana.

Karinthy Frigyes hatalmas és nem egyszer heterogénnek látszó életműve mindenképpen alkalmas arra, hogy új és új filmek készüljenek belőle: jóleső érzés látni, ha a puszta lehetőség olyan magas művészi nívón valósul meg, mint a T.Ú.K.-ban. Ezt a babonásabbak akár le is kopoghatják: tuk-tuk.

 

---

több film | több irodalom

 

T.Ú.K. - Tanár úr kérem!, magyar tévéfilm, 2011.

---

kinyomtatom!

oldal tetejére