Múlt nyáron, hirtelen

Egy jó krimi izgalmával felér az a feszültség, amelyet Joseph L. Mankiewicz 1959-es filmje teremt (Múlt nyáron, hirtelen – Suddenly, Last Summer). Haláleset, rejtély, téboly és lélektani nyomozás is szerepel a kelléktárban, a történet azonban mégsem bűnügyi. Igazi emberi drámákat tár elénk a történet, amely nagyrészt zárt térben zajló párbeszédek és kevés szereplős jelenetek révén bontakozik ki.

A redukáltság érthető: a film Tenessee Williams azonos című színművének a dramaturgiáját követi, s eközben takarékosan bánik a filmes látványeszközökkel. Nincs is rájuk szükség: az irodalmi szöveg annyira erős, a párbeszédek oly feszesek, az előzmények elmondása oly érzékletes és maga a történet annyira súlyos, hogy a kifejezően játszó színészek gesztusainál, arcjátékánál, tekinteténél többre szinte nincs is szükség.

A dzsungelt imitáló kert vagy az emlékfoszlányokban  megjelenő tengerpart már-már fölösleges, mint ahogy számomra inkább zavarónak tűnt a végül halálos tragédiába torkoló incidens bevetítése is: amit a történések szemtanúja igen szuggesztíven előad szavakban, arra fölösleges az elmondottakhoz képest inkább szegényesnek tűnő képi illusztrációkkal rásegíteni. Kicsit megoldatlannak, sutának tűnt a befejezés is: a roppant erejű, már-már brutális kulmináció után a konfliktust lecsengető decrescendo nem eléggé meggyőző. Ezektől a (talán csak számomra) gyengébb megoldásoktól eltekintve az alkotás a legmagasabb színvonalú dráma-adaptációk közé tartozik, igazi intellektuális élményt nyújt és hosszan ható emberi megdöbbenést, lélekrengést kelt.

Tartalmi ismertetésként annyit, hogy egy uralkodói típusúnak látszó özvegy hölgy valójában a fia extrém hajlamainak a kiszolgálójává válik, mégis halálosan féltékeny lesz, amikor csali-szerepét fiatal unokahúga veszi át: utolsó európai nyaralására már ő kíséri el az ifjú költőt, akit szenvedélye ezúttal egy éhes suhanc-csapat áldozatává tesz. A mindezt szemtanúként átélő unokatestvér a trauma súlya alatt látszólag elveszti emlékezetét. A dúsgazdag mama szeretné, ha vissza se nyerné, ezért a helybéli állami kórház számára kilátásba helyezett anyagi támogatás révén próbálja elérni, hogy az intézmény orvosa lobotómiát hajtson végre a betegen. Ám a humánus szemléletű sebész pszichiáterré és már-már a zavarodottan viselkedő nő gyóntatójává válik, s a nézővel együtt fokozatosan beavatódik a családi viszonyokba, mígnem páciensében áttör a gátlás és el tudja mesélni, voltaképp hogyan halt meg unokafivére a forró spanyol városban.

Figyelemreméltó a mű erkölcsi felfogása és filozófiája. A film nem ítélkezik, csupán ábrázol, az emberi jellemvonásokat nem bélyegzi rossznak vagy jónak, hanem inkább árnyalt bemutatásukra törekszik, kialakulásuk hátterére igyekszik rávilágítani. Nem ítéli el a mohó, éhes hitványságnak a fennköltebb, nemesebb fölötti győzelmét sem, hiszen az emberi tragédiához vezető konfliktust egy természeti megfigyelés analóg előképével készíti elő: a költő édesanyjával figyeli meg, amint a tojásból frissen kikelt és a tenger felé vergődő apró teknősöket madarak százai támadják meg, hátukra fordítják őket és lágyrészükbe vájnak. Az ifjú mindebben az isteni akarat megnyilvánulását véli felfedezni, ezért későbbi saját halála is egyfajta beteljesülés-értelmet nyer: a kannibalizmusig fajuló extremitás épp azért kavarja fel a végsőkig a nézőt, mert az áldozat beletörődését és a felsőbb elrendelést is benne látja. A levonható következtetés pedig több mint fájdalmas. Isten vagy nem létezik, vagy ha létezik, akkor kegyetlen.

Ez az a nyomasztó teher, amelyen már nem könnyíthet a magára maradt mama csendes megtébolyodása és az unokahúg remélhető  magára találása az orvos oldalán.

A nyugtalan álom garantált. A filmben csak szavakkal megjelenített gyilkos madarak vijjogása sokáig visszhangzik a vészjósló éjszakában.

Múlt nyáron, hirtelen (Suddenly, Last Summer), amerikai filmdráma. Rendező: Joseph L. Mankiewicz, író: Tennessee Williams, forgatókönyvíró: Gore Vidal, operatőr: Jack Hildyard. Szereplők: Elizabeth Taylor (Catherine Holly), Katharine Hepburn (Violet Venable), Montgomery Clift (Dr. Cukrowicz).

---

kinyomtatom!

oldal tetejére